Előre, tanúk!

„Szilárdan készen áll ma Isten népe E vég idején a jó hír védelmére. Bár henceg Sátán velük szemben, Ők bíznak Isten erejében.”

Jehova Tanúi ’Énekeljetek szívből zenekísérettel’ című énekeskönyvében a 11-es éneknek ezek a megnyitó szavai. Biztosan még jobban fogjátok értékelni ezt az éneket, ha megtudjátok, hogy dallamát a náci Németország koncentrációs táborában szerezték testvéreink. Nem régen, közel 500-an, a seltersi Béthel-család tagjai végighallgatták hanglemezről az ének szerzőjének, Erich Frost testvérnek elbeszélését az ének keletkezéséről.

„’Előre, Tanúk!’ — ez volt szívünk vágya még azokban a nehéz időkben is, amikor nehéz kényszermunkát végeztünk a koncentrációs táborban. Egy zeneszerzőnek az elméje mindig tele van melódiákkal, ezért az ének dallama régóta ott volt a fejemben. Az a munkacsoport, amelyhez tartoztam, 40 Tanúból állt, s mindennap fél órát gyalogoltunk a tábor körüli víztisztítótelephez. Egyik reggel odamenet eszembe jutott: ’Itt volna a legfőbb ideje, hogy a melódiához verset is írjak, hogy énekelni lehessen.’ Nemsokára meg is született az első versszak az agyamban.

Feladatom az volt, hogy egy nagy földkupacot kellett, körülbelül 30 méter távolságra eltalicskáznom. A munkaidő alatt szigorúan tilos volt a beszélgetés egymással. A kedvező pillanatot kilesve, titokban megkérdeztem a mellettem dolgozó testvért, hogy jó-e az emlékezőtehetsége. Jó, válaszolta, s mindjárt megtaníttattam vele az első versszakot. Egy óra múlva egy másik testvértől, majd egy harmadiktól, aztán egy negyediktől is ugyanezt kérdeztem. Mindenkivel egy-egy versszakot megtaníttattam kívülről.

Este, a táborba visszatérve, mind a négyen elismételték a versszakokat egymás után. Most már a hangjegyek mellé oda tudtam írni a szavakat. Az SS-ek a dallammal semmit sem tudtak kezdeni, de így szöveggel együtt a helyzet rendkívül veszélyessé vált. Ha rajtakaptak volna a versíráson, felakasztottak volna érte. Felmerült a kérdés: hova rejtsem el az éneket?

Egy idős testvérünknek a táboron kívül egy istállót kellett rendben tartania, ahol néhány SS nyulakat tenyésztett. Ebben az istállóban testvérünk talált egy remek rejtekhelyet a szellemi kincseink — teljes Őrtorony-példányok és a Társulat egy-két könyve — elrejtésére. Testvérünk az életével játszott, amikor ezeket megpróbálta becsempészni a táborba. Így voltunk ellátva tanulmányozási anyaggal. Ide rejtette az én énekemet is. Egyszer aztán a testvér ezt mondta: ’Erich, az éneked úton van. Találtam valakit, aki eljuttatja Svájcba.’ Megkönnyebbülten fellélegeztem.

A svájci testvérek elküldték Brooklynba, ahol Jehova Tanúi Vezető Testületének a kezébe került. A nyers, nehézkes versemből három csodálatos versszak lett faragva. Roppant örültem, amikor később láttam, hogy ez az ének is benne van Jehova Tanúi új énekeskönyvében.a Ma, ez a 11-es ének még mindig arra serkenti a Tanúkat, hogy álljanak ki szilárdan Jehova és igazsága mellett!”

[Lábjegyzet]

[Kiemelt rész a 37. oldalon]

Erich Frost földi pályafutását 1987. október 30-án fejezte be 86 éves korában. 1900. december 22-én született, 1923. március 4-én merítkezett alá, és 1928-ban lépett a teljes idejű szolgálatba. 1936-ban az üldözött németországi Jehova Tanúi a földalatti munka irányításával bízták meg. E megbízatásának nyolc hónapig lelkiismeretesen eleget is tett, mindaddig, amíg le nem tartóztatták és el nem vitték a koncentrációs táborba. A háború után, 1945-től 1955-ig az Őrtorony Társulat németországi fiókhivatalában felvigyázóként szolgált. (Lásd Az Őrtorony, 1961. április 15-i szám 244–49. oldalát, angolban.) Utána is hűséggel szolgálta Jehovát. Isten nem felejti el az ilyen felkent keresztények munkáját és azt a szeretetet sem, amelyet neve iránt tanúsítottak (Zsidók 6:10).