Jézus élete és szolgálata

Lecke a megbocsátásról

JÉZUS látszólag még a kapernaumi házban tartózkodik tanítványaival. Éppen arról beszélgettek, hogyan lehet a testvérek közötti nézeteltéréseket elrendezni. Ekkor Péter megkérdezi: „Uram, hányszor kell testvéremnek megbocsátani, ha vétkezik ellenem?” Mivel a zsidó vallási tanítók háromszor tartják helyesnek a megbocsátást, Péter feltett kérdésében nagylelkűnek akar mutatkozni e tekintetben: „Még hétszer is?”

De ez az egész elképzelés, hogy valaki feljegyzést készítsen a megbocsátásról, eleve helytelen. Ezért Jézus helyesbíti Pétert: „Azt mondom neked, hogy nem hétszer, hanem hetvenhétszer.” Ezzel megmutatta Péternek, hogy nincs felső határa a megbocsátásnak.

Jézus még egy példázatot is elmond annak világos megértetésére, hogy mennyire fontos megbocsátani. A példázat szerint volt egy király, aki rabszolgáit számadásra szólította elő. Elébe hoztak egy rabszolgát, aki igen nagy összeggel, 60 000 000 dénárral (mai pénzben 50 000 000 dollárral) tartozott neki. De nem volt miből megadnia tartozását. Jézus magyarázata szerint, akkor a király megparancsolta, hogy őt és feleségét meg gyermekeit adják el és hajtsák be rajtuk az adósságot.

Erre a rabszolga térdre esik ura lábai előtt és így könyörög: „Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked.”

Az Ura szánalomra indult rabszolgája iránt és irgalmasan elengedte óriási tartozását. De alighogy ez megtörtént — folytatta Jézus —, a rabszolga elmenőben találkozik rabszolgatársával, aki mindössze 100 dénárral (körülbelül 90 dollárral) tartozott neki. A férfi torkon ragadva rabszolgatársát, fojtogatni kezdte, és ezt mondta: „Fizesd meg, amivel tartozol!”

A rabszolgánál persze nincs ennyi pénz. Ezért leborul hitelezője lába elé és így kérleli: „Légy türelemmel hozzám és mindent megfizetek neked.” A rabszolga — urával ellentétben — nem tanúsít irgalmat, és rabszolgatársát börtönbe veti.

A többi rabszolga látva a történteket — így folytatja Jézus —, elmegy és jelenti a dolgot az urának. Az ura haragra gerjedve, hívatja a rabszolgát. „Gonosz rabszolga — mondja —, elengedtem minden tartozásodat, mivel könyörögtél nekem. Nem kellett volna neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, amint én is megkönyörültem rajtad?” Ekkor haragra lobbant az ura, és átadta az irgalmatlan rabszolgát a börtönőröknek, amíg meg nem fizeti az egész tartozását neki.

Jézus befejezésül ezt mondja: „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttok mindnyájan szívből testvéreteknek.”

Milyen szép lecke ez a megbocsátásról! A bűn nagy adósságához képest, amelyet Isten elengedett nekünk, mennyire jelentéktelennek tűnik az a vétség, amit valamelyik keresztény testvérünk követ el esetleg ellenünk. Ráadásul, Jehova Isten már ezerszer is megbocsátott nekünk. Gyakran még tudatában sem vagyunk az ellene elkövetett bűneinknek. Nos, nem kellene hát megbocsátanunk testvérünknek — ha kell, többször is — még ha jogos okunk lenne is a panaszra? Emlékezz arra mit tanított Jézus a Hegyi beszédben: „Engedd el a mi adósságunkat, miképpen mi is elengedjük azoknak, akik nekünk tartoznak.” Máté 18:21–35; 6:12; Kolossé 3:13.

◆ Mi készteti Pétert arra a kérdésre, hogy milyen gyakran kell megbocsátania testvérének, és miért tűnik nagyvonalúnak a kérdésében elhangzott „hétszer” ajánlat?

◆ Miként válaszolt a király a rabszolga könyörgésére, és miként reagált a rabszolga a rabszolgatársa könyörgésére?

◆ Mit tanulhatunk Jézus példázatából?