Olvasók kérdései

◼ Az ókori Izraelben a 49 éves ciklust a jubileumi év (50-ik év) követte. Az a Jubileum vajon az Isten 49 000 éves teremtési hetét követő időszaknak felel meg?

Mivel mindkét esetben a 49-es szám fordul elő, úgy tűnhet, hogy a Jubileum a 49 000 éves teremtési hetet követő időszakot árnyékolja elő. De az Isten helyeslését elnyerő emberiség számára általában, az, ami Izrael Jubileuma alatt történt, inkább annak felel meg, ami a Millennium alatt, vagyis a teremtési hét utolsó ezer éve alatt történik, nem pedig annak, ami azt a hetet követően történik majd. Vizsgáljuk meg ennek az állításnak az alapját:

Először, a mózesi törvény előírta, hogy minden hetedik év szombat legyen a termőföld számára; ne vessenek, ne növesszenek és ne arassanak gabonát. A hetedik szombatév (a 49-ik év) után különleges Jubileum év, az 50-ik év következett. Ez olyan szombat volt, amely alatt a termőföldnek ismét pihennie kellett. S ami még fontosabb: szabadságot hirdettek ki. Azok a héberek, akik rabszolgának adták el magukat, mentesültek az adósságuk és a szolgaságuk alól. Az öröklött földtulajdon visszakerült azokhoz a családokhoz, amelyek kénytelenek voltak korábban eladni azt. A Jubileum tehát a szabadulás és a helyreállítás időszaka volt az izraeliták számára (3Mózes 25:1–46.)

Másodszor, a bibliai prófécia beteljesedésének, valamint az idő áramlatában elfoglalt helyünknek alapos vizsgálata erőteljesen azt mutatja, hogy a teremtési napok mindegyike (1Mózes 1. fejezet) 7000 év hosszúságú. Értelemszerű, hogy Krisztus ezeréves uralma zárja majd Isten 7000 éves ’pihenőnapját’ , a teremtési hét utolsó ’napját’ . (Jelenések 20:6; 1Mózes 2:2, 3.) Ennek az érvelésnek az alapján, a teljes teremtési hét 49 000 évből áll.

Megfigyelve a számadatok hasonlóságát, némelyek az ókori jubileumi ciklus 49 évét a teremtési hét 49 000 évével vetették össze. Ily módon gondolkodva azt hitték, hogy Izrael Jubileumának (az 50-ik évnek) azt kell előárnyékolnia vagy jelképeznie, ami a teremtési hét befejeződése után történik majd.

Gondoljunk azonban arra, hogy a Jubileum különösképpen a nép számára volt a szabadulás és a helyreállítás éve. A teremtési hét tágabb értelemben a Föld bolygónkra és annak kialakulására vonatkozik. Istennek a földi emberre vonatkozó szándéka tekintetében azonban maga a földgolyó nem adatott el rabszolgaságba, ezért nincs is szüksége felszabadításra. Az emberiség az, amelynek szüksége van rá, az emberek pedig nem 49 000 év óta, hanem csupán mintegy 6000 év óta léteznek. A Biblia feltárja, hogy valamennyi idővel Ádám és Éva megteremtése után, az első emberpár fellázadt Isten ellen, és ezzel a bűn, tökéletlenség, és halál rabszolgaságába került. A Róma 8:20, 21 szerint Jehova Istennek szándékában áll felszabadítani a hívő emberiséget ez alól a rabszolgaság alól. Ennek eredményeként a földön levő igaz imádók ’felszabadulnak a romlottság rabszolgaságából és elnyerik az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát’ . (Lásd még Róma 6:23.)

Míg a menny számára kiválasztott kicsiny csoport i. sz. 33 pünkösdjétől kezdve elnyerte bűneinek bocsánatát és ezért már most örvendhet a Jubileumnak, az írások azt mutaják, hogy a hívő emberiség felszabadítása Krisztus ezeréves uralma alatt fog megtörténni. Ez akkor következik be, amikor Krisztus az emberiség javára alkalmazza a váltságáldozata által szerzett előnyöket. A Millennium végére az emberiség eljut az emberi tökéletességre, és teljesen megszabadul az öröklött bűntől és haláltól. Mivel ily módon megszűnik az utolsó ellenség (az Ádámtól örökölt halál), Krisztus visszaadja Atyja kezébe a Királyságot a 49 000 éves teremtési hét végén. (1Korinthus 15:24–26.)

Következésképpen, a földi kilátással rendelkező hívő emberiség számára az a felszabadulás és helyreállítás, amelyet az ókori Izraelben a jubileumi év jelzett, az eljövendő millenniumi szombat nap alatt talál megfelelő párhuzamra. Akkor tapasztalják majd a felszabadulást és a helyreállítást. Ez Krisztus uralma alatt történik, mivel „az Emberfia a szombatnak Ura” (Máté 12:8).

◼ Helyes-e, ha két vagy három testvér vesz részt egy személy bemerítésénél a keresztényi alámerítkezéskor?

Normális körülmények között elegendő egy férfitestvér közreműködése az alámerítkezés végrehajtásában.

Jóllehet a Biblia nem részletezi a keresztényi alámerítkezés végrehajtásának módozatait, a bibliai feljegyzésekből következtethető egy-két dolog. Jézus alámerítkezése különösen tanulságos.

A Biblia így számol be erről: „Akkor eljött Jézus Galileából Jánoshoz [az Alámerítőhöz], hogy alámerítkezzék általa” (Máté 3:13). Figyeljük meg, hogy ez a vers azt mondja „általa”, és nem általuk. Az evangéliumi beszámolók nem utalnak arra, hogy Jánoson kívül más is részt vett volna Jézus alámerítésénél. Ennél az alámerítkezésnél tulajdonképpen még szemtanúk sem voltak jelen, mert János egyedül ismeri fel Jézusban a kezdet kezdetén, hogy ő „Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét” (János 1:29, 33, 34). Jézus vízben való alámerítkezése a teljes bemerítés jellemző példája, de egyben azt is sugallja, hogy Isten egyik férfi szolgájának kell elvégeznie a víz alá merítést.

Lehet, hogy annál az esetnél, amikor Fülöp alámerítette az etióp eunokot „egy bizonyos nagy vízben” , egy vagy több szemtanú is jelen volt, de az alámerítést egyedül Fülöp végezte. (Cselekedetek 8:36–39.) Ezenkívül, a Bibliában említett más alámerítkezésekről szóló beszámolókban sem találunk utalást arra, hogy két vagy három testvér vett volna részt egy személy víz alá merítésében, majd onnan új testvérként vagy testvérnőként való kiemelésben. Sokszor előfordul, hogy az alámeritkezéskor többen is jelen vannak mint megfigyelők vagy mint az esetnek szemtanúi.

Az elmúlt években természetesen voltak olyan különleges szituációk, amiket figyelembe kellett venni egy-egy alámerítkezés végrehajtásánál. Például, amikor a rendelkezésre álló víz egy sebes sodrású és így sok veszélyt rejtegető folyóvíz volt, biztonság okából jobbnak látszott, hogy két testvér működjön közre. Vagy akkor is indokolt egynél több testvér közreműködése, amikor az alámerítkező fizikai állapota — például, bénaság vagy rendkívüli gyengeség — ezt megköveteli. Ezekben a rendkívüli esetekben az ésszerűség diktálta szempontok figyelembevételével kell eljárni. De az általános szabály Jehova Tanúi között az, hogy csak egy férfitestvér végezze az alámerítkezésre jelentkező személy bemerítését.