Sötét-e a jövő az öregek számára?

„IFJÚ voltam — mondta Dávid király — meg is öregedtem” (Zsoltárok 37:25). A bibliai időkben az öregek egy megbecsült kisebbséget alkottak. Ma viszont, ha a jelenlegi irányzatok továbbra is így folytatódnak, az öregek hamarosan sem megbecsültek, sem kisebbségben nem lesznek.

Csupán az Egyesült Államokban kb. 26 millió 65 éven felüli ember él. 2040-re számuk megháromszorozódhat. Az Asiaweek cimű folyóirat szerint egyes ázsiai nemzetek is „az idősek számának megduplázódásával számolnak az eljövendő tíz évben”. Az öregek kilátása, akiket a fiatalok számban éppen hogy csak felülmúlnak, egyáltalán nem jó előjel. Riasztóan nagy azoknak a száma, akik már most nincstelenek és otthontalanok. Mások kórházakban vagy öregek otthonában várnak halálukra — teljesen magukra maradottan, mivel senkijük sincs, aki gondjukat viselhetné vagy látogathatná őket. Megrázó esetekről lehet olvasni, milyen elhanyagoltak az öregek, és mennyire mostohán bánnak velük, még olyan országokban is, ahol a szülők tisztelete hagyományosan fennáll.

G. M. Ssenkoloto a World Health című folyóiratban ezt írta: „A legtöbb afrikai országban, vagyis a harmadik világnak csaknem minden országában, hagyományosan minden család gondoskodott a maga idős asszonyairól. Ha egy asszonynak nem voltak gyermekei, akik tudtak volna róla gondoskodni, akkor a szomszédok vagy maga az egész falu vállalta magára a gondozást.” De hozzáfűzi: „Ezek az évszázadok óta fennálló értékfogalmak eltűnőben vannak. A kedvezőtlen gazdasági helyzet, a rendelkezésre álló anyagi eszközök rossz elosztása, az anyagi javak hajszolása, az önbecsülés és a társadalmi rang kivívása — mind-mind olyan tényező, amely az idősek támogatása tekintetében fennálló régi hagyományos jó értékeket háttérbe szorítja.”

Mennyire igaznak bizonyulnak a bibliaíró, Agur szavai: „Van olyan nemzedék, amely átkozza apját, és nem áldja még az anyját sem!” (Példabeszédek 30:11). Igen, az idősek elvesztették valaha élvezett megbecsült állásukat. Társadalmi szinten inkább tehernek és nem előnynek tekintik őket. Sok öreg számára ezért a jövő felettébb sötétnek tűnik.

De hogyan tekintsék az igaz keresztények az idős embereket? Vajon ők még az idősekkel kapcsolatos „hagyományos jó értékek” mellett szállnak síkra?