Jézus élete és szolgálata

Jézus megdorgálja a farizeusokat

HA a Sátán ereje által történik, hogy ő démonokat űz ki, érvel Jézus, akkor a Sátán önmagával hasonlott meg. „Vagy legyetek jó fák és teremjetek jó gyümölcsöt — mondta nekik — vagy legyetek romlott fák és teremjetek romlott gyümölcsöt, mert gyümölcséről ismerik meg a fát.”

Esztelen az a vád, hogy a démonok kiűzésének jó gyümölcse annak tulajdonítható, hogy Jézus Sátánnak szolgál. Ha a gyümölcs jó, akkor a fa sem lehet romlott. Másrészt, a farizeusok képtelen vádaskodásainak és Jézussal való alaptalan szembehelyezkedésének rossz gyümölcse annak bizonyítéka, hogy ők maguk romlottak. „Viperák fajzatai! Hogyan szólhatnátok jót, ha gonoszok vagytok? Mert a szív teljességéből szól a száj.”

Mivel a szavaink visszatükrözik szívállapotunkat, az, amit mondunk, a megítélésünkhöz szolgáltat alapot. „Mondom nektek — folytatta Jézus —, minden haszontalan beszédért, amit az emberek mondanak, számot adnak majd az Ítélet Napján. Mert szavaid alapján bizonyulsz igaznak és szavaid alapján leszel elítélve.”

Jézusnak minden hatalmas tette ellenére az írástudók és a farizeusok azt kérik: „Tanító, jelt akarunk látni tőled.” Jóllehet ezek a jeruzsálemi körülményeskedő férfiak talán nem látták személyesen az ő csodatetteit, a megcáfolhatatlan szemtanú bizonyítja, hogy azok megtörténtek. Így Jézus ezt mondja a zsidó vezetőknek: „Egy gonosz és házasságtörő nemzedék jel után kutat, de nem kap jelet, kivéve a Jónás próféta jelét.”

Megmagyarázva, hogy mire gondol, Jézus így folytatja: „Mert miként Jónás három nap és három éjjel a hatalmas hal hasában volt, úgy lesz az Emberfia három nap és három éjjel a föld szívében.” Miután elnyelte a hal, Jónás úgy jött elő, mintha feltámadt volna, így Jézus előre megmondja, hogy meg fog halni és a harmadik napon életre keltik. Mégis a zsidó vezetők még akkor is, amikor Jézus később feltámadt, elutasítják „a Jónás jelét”.

Ezért Jézus azt mondja, hogy Ninive férfiai, akik Jónás prédikálása nyomán megbánták bűneiket, feltámadnak majd ítéletkor, hogy kárhoztassák a zsidókat, akik elvetik Jézust. Hasonlóképpen párhuzamot von Séba királynőjével, aki eljött a földnek végéről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét, és csodálta mindazt, amit látott és hallott. „De íme”, mondja Jézus, „nagyobb van itt Salamonnál!”

Azután Jézus egy szemléltetést mond egy férfiról, akiből egy tisztátalan szellem távozik. Azonban a férfi mégsem tölti meg jó dolgokkal az űrt, így hát további gonosz szellem keríti hatalmába. „Így lesz ezzel a gonosz nemzedékkel is”, mondja Jézus. Az izraelita nemzet megtisztításra került és megújulást élt át — hasonlóan egy tisztátalan szellem távozásához. De a nemzet elutasította Isten prófétáit, ellenszegülésének tetőfokán pedig magát Krisztust; ez leleplezi gonosz állapotát, mely rosszabb lesz, mint a kezdeti állapota.

Miközben Jézus beszél, anyja és testvérei érkeznek meg és a tömeg szélén helyezkednek el. Ezért valaki azt mondja: „Íme, a te anyád és testvéreid odakint vannak és beszélni szeretnének veled.”

„Ki az én anyám és kik az én testvéreim?”, kérdezi Jézus. Tanítványai felé nyújtva kezét, ezt mondja: „Íme, az én anyám és az én testvéreim! Mert aki az én mennyei Atyám akaratát cselekszi, az az én testvérem és nővérem és anyám.” Ily módon Jézus megmutatja, hogy függetlenül attól, mily kedvesek a kötelékek, melyek rokonaihoz fűzik őt, még drágább számára a tanítványaihoz fűződő viszony. Máté 12:33–50; Márk 3:31–35; Lukács 8:19–21.

◆ Hogyan mulasztották el a farizeusok kiválóvá tenni mind a fát, mind a gyümölcsöt?

◆ Mi volt „a Jónás jele”, és hogyan utasították azt el?

◆ Miképpen volt hasonló az izraelita nemzet ahhoz a férfihoz, akiből egy tisztátalan szellem távozott?

◆ Hogyan hangsúlyozta ki Jézus a tanítványaihoz fűződő szoros kapcsolatát?