„Vallási sivárság”

A TÉVÉFILMEKBEN az emberek „ugyanazokkal a problémákkal és nehézségekkel találják szembe magukat, mint amikkel a mindennapi életben találkoznak” — írja Benjamin J. Stein regényíró a Wall Street Journal-ban a fenti cím alatt. „De van valami, ami a valóságos életben nagy jelentőségű, viszont a tévéfilmekből teljesen kimarad: ez a vallás.” Mozivásznakon a vallás még helyenként fel-felbukkan, de amint Benjamin Stein megállapítja, „a tévéprogramokban a főadásidőben a vallás egyáltalán szóba sem kerül. Ha olyan kérdés vetődik fel, ahol erkölcsi ítéletet kell alkotni — amely majdnem minden tévéadásban elkerülhetetlen —, a választ pusztán a jó és a rossz intuitív megszerzésére bízzák, vagy utalnak egy barátra vagy egy tanácsra, amely éppen eszükbe jut, vagy ami még valószínűbb, egyszerűen a sors irányítására bízzák magukat”.

Különösen szülőknek kell ügyelniük erre a tömegtájékoztatási eszközre, amelyben „még véletlenül sincs szó arról, hogy a vallásnak kellene a vezető szerepet betölteni az életben” — ahogy Benjamin Stein írja. A fiatalok elméje nagyon fogékony a benyomásokra, és felettébb hajlamosak a tévében szereplő híres személyiségek viselkedésének és gondolkodásának az utánzására. Határozottan bölcs lenne gondosan odafigyelni arra, mit látnak a gyermekek a tévében. De az még fontosabb lenne, hogy a szülők a gyermekeiket jól kiiskolázzák arról, hogy a Bibliát használják útmutatóul. A gyermekeket „Jehova fegyelmezése és szellemi irányítása szerint” kell nevelniük (Efezus 6:4; Filippi 4:8).