Olvasók kérdései

◼ Hogyan lehet Jézus „isten”, akit Jehova teremtett, holott Ésaiás 43:10. vers szerint, Jehova ezt mondja: „Előttem Isten nem alkottatott és utánam sem lesz senki”?

Jehova Tanúi közismerten a Bibliára alapozva azt tanítják, hogy Jézus Isten teremtett Fia, aki Atyjának alá van rendelve (János 14:28; 1Korinthus 11:3). Mégis joggal nevezhetjük őt „istennek”, mivel, mint Hatalmas Logoszként vagy Isten Szócsöveként szolgál. Több bibliafordítás a János 1:1-ben azt mondja, hogy a Logosz „egy isten” volt. Például, Jürgen Becker Das Evangelium nach Johannes, (1979) fordításában ez áll: „. . .und der Logos war bei dem Gott, und ein Gott warder Logos.” (Magyarul: „. . .és az Ige az Istennél volt és isten volt az Ige.”)a

Amire a kérdező is utal, ez úgy tűnik, mintha ellentmondana az Ésaiás 43:10, 11 versének, ahol ez olvasható: „Ti vagytok az én tanúim — ez Jehova kijelentése —, sőt szolgám, akit választottam, hogy megtudjátok és higgyetek bennem és megértsétek, hogy én ugyanaz vagyok. Előttem Isten nem alkottatott és utánam sem lesz senki. Én, én vagyok Jehova, rajtam kívül nincs megmentő.”

Egy őszinte bibliakutatónak nagy segítséget jelent, ha e szavakat szövegösszefüggésében vizsgálja meg gondosan. Jehova Isten, a Mindenható, itt e versben szembeállítja magát az Izraelt körülvevő nemzetek ember alkotta bálványaival. Jehova ezt kérdezi: „De kihez tudtok hasonlítani engem, úgy, hogy egyenlő lehetnék vele? — mondja a Szent.” Bizonyára ilyen Isten egy sincs az ötvös által kiöntött vagy a fából kifaragott bálványképek között (Ésaiás 40:18–20; 41:7). Ilyen „istenek” ’nem feszíthették ki fátyolként az egeket’, miként Jehova tette (Ésaiás 40:21–26). Mi több, Jehova képes a jövőt előre megmondani; a nemzetek bálványistenei erre képtelenek. Nem tudják megmondani, ’mi lesz ez után, hogy ebből megtudhatnánk, istenek-e ők valójában’ (Ésaiás 41:23). Ez a gondolat ismétlődik meg az Ésaiás 43:9-ben is, ahol Jehova ezt mondja: „Gyűljön össze minden nemzeti csoport. Ki tudja közülük megmondani és tudtunkra adni, hogy mi volt régen? Állítsák elő tanúikat, igazolják őket, hogy aki hallja, azt mondja rá, úgy van!” Joggal jelentette ki a Mindenható: „Én vagyok Jehova. Ez az én nevem. Dicsőségemet nem adom másnak, sem dicséretemet a faragott képeknek” (Ésaiás 42:8).

A szövegösszefüggésből tehát kitűnik, hogy a Mindenható kihívást intéz a nemzetek úgynevezett isteneihez. A bálványok — isteni hatalom híján — nyilvánvalóan nem lehetnek imádandó istenek; voltaképpen semmik ők. Jehova ezért így folytatja: „Van-e Isten rajtam kívül? Nincs. Nincsen kőszikla, nem tudok róla. A bálványszobrok készítői mind hiábavalók, és amiket kedvelnek, nem érnek semmit” (Ésaiás 44:8–17). Ésaiás 43:10. vers szövegösszefüggéséből tehát logikusan kitűnik, hogy itt nem Jézusról van szó; a vizsgálatunk tárgyát képező „istenek” itt nem mások, mint a nemzetek tehetetlen bálványai.

Az „Isten” vagy „isten” szót általában hódolatot kiérdemlő emberfeletti lényekkel kapcsolatban szokták használni. Ennélfogva sok ember képzeletében az „isten” szó, vagy 1. a Legfőbb Lényt, a Mindenhatót jelenti, vagy 2. egy hamis istent, például egy bálványt. A Biblia azonban megenged egy másfajta értelmezést is. Ez következtethető ki a Zsoltárok 82:1, 2 verseiből. Ott az Isteni Lény (Jehova Isten) különbözik az emberi bíróktól, akiket a zsoltáros „isteneknek” nevez. Jézus maga is hivatkozott erre az íráshelyre. Mivel ő Jehova Istenről úgy beszélt, mint Atyjáról, ezért a zsidók meg akarták őt kövezni. Azzal vádolták, hogy „Istennel teszi magát egyenlővé”, mire Jézus így válaszolt nekik: „Nincs-e megírva a ti törvényetekben: ’Én mondtam: „istenek vagytok’”? Ha ’isteneknek’ mondta azokat (az emberi bírókat). . . akkor ti arról, akit az Atya megszentelt és elküldött a világba, azt mondjátok: ’Káromlást szólsz’, mivel azt mondtam, az Isten Fia vagyok?” (János 10:31–36).

Kétségtelen, hogy csak egy Mindenható Isten van, ahogy Pál apostol is írta: „Mert ha vannak is úgynevezett ’istenek’, akár az égben, akár a földön, mint ahogy van sok ’isten’ és sok ’úr’, nekünk valójában csak egy Istenünk van: az Atya, akiből származik minden. . . és egy Urunk van, Jézus Krisztus, aki által van minden és mi is őáltala” (1Korinthus 8:5, 6). Az Úr Jézus Krisztus nem hamis isten, nem démonisten, és még csak nem is bálvány. Ő ’Jehova Isten dicsőségének visszatükröződése’ (Zsidók 1:3). Illő tehát, hogy a János 1:1. verse Jézust „istennek” vagy „isteninek” nevezi (Johannes Schneider).

[Lábjegyzet]