Egy régész, aki értékelte a bibliai igazságot
„MOST már megdőlt a kételkedésnek legutolsó alapja is az iránt, hogy a Szent Iratok lényegében úgy származtak át hozzánk, ahogy megírták őket.” Ezek a szavak Sir Frederic Kenyon [The Bible and Archæology] 1940 című könyvéből a 289. oldalról valók, és ezeket idézi a Watchtower Society kiadásában megjelent Örökké élhetsz Paradicsomban a földön című könyv az 53. oldalon. Miért jutott Kenyon ilyen következtetésre? Azért, mert olyan papirusz tekercseket találtak, amelyek nem sokkal későbbi keltezésűek, mint az eredeti bibliai könyvek, és így a kettő közötti időtávolság „elhanyagolhatóan” csekély. Ezek a papiruszok semmi lényeges eltérést nem mutattak a későbbi időből származó kéziratokhoz viszonyítva. Ezáltal sikerült megerősíteni, hogy azok a későbbi szövegek, amelyekből a Bibliát fordították, mind a hitelesség, mind az általános szöveghűség tekintetében, megbízhatók.
Érdekességképpen, Jehova egyik tanúja erről a híres régészről ezt írja: „Sir Frederic Kenyon a Társulat több kiadványával rendelkezett, mert az elmúlt években az a kiváltság nyílott meg előttem, hogy néhány könyvet hagyhattam hátra neki és leveleztünk egymással. 1936 elején ismerkedtünk meg . . . Dr. Kenyon könyve segített megértetni velem, hogyan keletkezett a Biblia. Levelemben ezt megemlítettem neki. Kenyon a The Story of the Bible című könyvét ezzel az ajánlással küldte nekem: ’Fogadja könyvemet legjobb kívánságommal: F. G. Kenyon, 1937. május elsején’.
Amikor „Az igazság szabadokká tesz titeket” című könyvet megkapta [ez is a Társulat kiadásában jelent meg], ezt írta nekem: ’Önöknek és nekem is egy a célunk: arról kell meggyőzni az embereket, hogy olvassák a Bibliát és higgyenek benne. Önök persze egy sokkal nagyobb olvasótáborhoz fordulnak. Én könyvemet elsősorban azoknak szántam, akiket megzavartak az újkori kutatás és bibliakritika eredményei; az Önök könyvei viszont minden társadalmi rétegből származó embereknek szólnak. Bárcsak sok sikert érnének el!’
Társulatunk két újabb kiadványáról nyilatkozva, ismét utalt közös célunkra: arra, hogy buzdítani kell az embereket a Biblia olvasására, mégpedig az értelemmel való olvasására. Majd hozzáfűzte: „Nagy örömmel hallom, hogy milyen nagy példányszámban és milyen sok országban olvassák az emberek az Önök könyveit.”
1948-ban Sir Frederic Kenyon kiadta a The Bible and Modern Scholarship című könyvét. Ezt válasznak szánta Dr. Barnes, birminghami érsek könyvére, aki könyvében a Biblia bizonyos részeit, pl. a Jézus Krisztus váltságáldozatával foglalkozó részt is „néphagyománynak” tartotta. Dr. Kenyon bevezetőjében ezt írta: „A püspök úr könyvének részletes megvizsgálása arról győzött meg, hogy állításai nincsenek összhangban a legújabb kutatások eredményeivel, voltaképpen azt a bibliakritikai irányzatot eleveníti fel, amely kb. hetven évvel ezelőtt dívott. Egyszerűen nem veszi tudomásul az elmúlt ötven év eredményeit.” Saját könyvéről Kenyon ezt mondta: „Véleményem szerint eljött az idő arra, . . . hogy az emberek teljes bizalommal forduljanak a Biblia felé, mint igazi útmutató felé, amely elvezet az igazsághoz, és ami alapja a helyes életmódnak . . . Merem remélni, hogy ez [a könyv] segítségére lesz azoknak, akik a krisztusi hitet tekintik a mi nyugtalan világunkban az egyedüli reménységnek, a Bibliát pedig a krisztusi hit alapjának.”
Ez a világhírű bibliatudós, aki oly elismerően írt Jehova Tanúi kiadványairól és munkájáról, alázatos, és igazán barátságos férfi volt. . . . 1889-ben, amikor az oxfordi tanulmányait kiváló eredménnyel befejezte, aszisztensi minőségben a British Múzeumba került a kéziratok osztályára. Később előléptették és a kéziratok osztályán osztályvezető-helyettes lett. 1909-ben a British Múzeum főkönyvtárosává és igazgatójává nevezték ki. Hosszú hivatalnoki tisztségének első idejében minden érdeklődése a bibliai kéziratok és a papirusztekercsek felkutatására irányult; később mint igazgató régészeti ásatásokat is vezetett Karkemisben és Ur városában. Nyugdíjba vonulása után része volt a Codex Sinaiticus megszerzésében és a Chester-Beatty papiruszok nyilvánosságra hozatalában. Ezeknek komoly szerepük volt a Görög Iratok hitelességének megállapításában.
Befejezésül illő, hogy a The Story of the Bible című könyvéből idézzük a következőket: „A Biblia isteni ihletés alatt megírt könyv, de emberi történelem is. Ez a történelem fölöttébb érdekes, és mindazoknak, akik értékelik a Bibliát, ismerniük kell . . . Megnyugtató végül is megállapítanunk, hogy mindezek a felfedezések és kutatások összességükben azt bizonyítják, hogy a Szentírás hiteles és megbízható, és megerősíti azt a meggyőződésünket, hogy kezünkben egy olyan könyv van, amely Isten Szavát hitelesen és hamisítatlanul tartalmazza”.