Olvasók kérdései

◼ Jehova Tanúi éppen olyan határozottan elítélik a falánkságot, mint ha valaki az egészségre káros dohányzás szokásának hódol?

Mivel Jehova Tanúi bibliai alapon ítélik el a dohányzást, ezért ésszerű, ha magukévá teszik a Szentírás elítélő álláspontját a falánkság tekintetében is.

A dohányzás — véleményük szerint — bibliai alapelveket sért. A dohányzással ugyanis kifejlődik egy szenvedély, az úgynevezett nikotin-rabság. És ha valaki füstöt lélegez be, az nem természetes. A dohányzás szennyezi a szervezetet, betegségeket idéz elő és megrövidíti az életet, amelyet valaki Isten dicsőítésére használhatna fel. De veszélyes mértékben szennyezi a levegőt is, amit mások belélegeznek, és ez minden bizonnyal ellenkezik a felebaráti szeretet törvényével.(2Korinthus 7:1; Róma 12:1; Márk 12:33).

De mi a helyzet a falánksággal? Kertelés nélkül ki kell jelentenünk, a Biblia elítéli a falánkságot, a mértéket nem ismerő, a habzsoló, túlzásba vitt étkezést. Azt az izraelita fiút, aki a figyelmeztetés ellenére is „falánk és részeges” maradt, ki kellett végezni (5Mózes 21:18–21). A Példabeszédek könyve arra figyelmeztet, hogy „ne járjunk együtt falánkokkal” (Példabeszédek 28:7; 23:20, 21). A falánkság azért is helytelen, mert azt olvassuk a Bibliából, hogy a „mohók” nem öröklik Isten Királyságát. (1Korinthus 6:9, 10; vö. 1Péter 4:3; Filippi 3:18, 19.) A keresztény felvigyázóknak „önmegtartóztatóknak” kell lenniük, és nem szabad ’dologtalan, lusta falánkoknak’ lenniük (Titus 1:8, 12). Ez annyira komoly dolog, hogy egyes felvigyázókat pontosan a mértéktelen evés miatt kellett állásukból elmozdítani.

El kell azonban ismernünk, hogy nem könnyű meghatározni, mi számít falánkságnak. Az evés (a dohányfüst beszívásával ellentétben) természetes, emberi szükséglet. A kövérség nem egyértelmű kritériuma a falánkságnak. A Biblia nem magát a kövérséget ítéli el, hanem a túlzásba vitt evést, amelynek következménye lehet az elhízás, de ez nem minden esetben áll fenn.

Egyeseknél a hízás (súlyfölösleg) mirigyzavarra vagy betegségre vezethető vissza, bár Judith Rodin professzornő szerint „az összes elhízásos eseteknek csak öt százaléka vezethető vissza betegségekre”. Az öröklési tényező is hajlamosíthat valakit a hízásra. Dr. William Bennett így magyarázza: „A legtöbb kövér ember akkor is kövér marad, ha csak annyit eszik, mint az átlagember. . . Anyagcseréjük másképpen működik.” Egyes tudósok azt is megfigyelték, hogy ha egy kövér ember kevesebbet eszik, szervezetük lelassítja az anyagcserefolyamatot, vagyis lassabban égeti el a kalóriát. Még ha egy kövér ember nem lenne falánk, a szónak abban az értelmében, hogy telhetetlenül eszik, akkor is jó, ha komolyabban veszi Isten tanácsát.

Például, a keresztényeknek gyakorolniuk kell az önuralmat, és ez vonatkozik az evésre is (Galata 5:22, 23; 2Péter 1:5–8). Pál apostol a keresztényt arra buzdítja, hogy a versenyfutót vegye példának, aki „mindenben önuralmat gyakorol”. Pál ’megsanyargatta testét és szolgaságra vetette, hogy valami módon alkalmatlanná ne váljon a győzelemre’ (1Korinthus 9:24–27). Egy kövér embernek jó oka lehet arra, hogy ’megsanyargassa testét’, vagyis arra, hogy megszabja magának, mit, mennyit, mikor és hogyan egyék.a

A kövérség veszélyes is lehet. Az orvosi jelentésekből az tűnik ki, hogy az elhízás magasvérnyomáshoz és a koleszterin-szint megemelkedéséhez, a felnőttkori diabetesz kialakulásához, többféle rákhoz, szív- és epehólyag-betegséghez, ízületi gyulladáshoz, és légzőszervi betegségekhez vezet. „Azok között, akiknek testsúlya 20 százalékkal több a normális testsúlynál, a halálozási arányszám egyharmaddal magasabb, mint az átlagemberek között; azok között, akiknek a testsúlya 30-50 százalékkal több, ez az arányszám 50 és 100 százalékkal több, mint az átlagemberek között.” (The New York Times, 1985. február 27.) Hasonló beszámolók érkeztek Angliából, Németországból, és Olaszországból.

Egy keresztény ’egész szívével, lelkével (vagy életével), elméjével és erejével akarja szeretni Jehovát’ (Márk 12:30). Sokan a krisztusi hit elsajátítása közben, pontosan egészségük és életük megóvása céljából, hagyják abba a dohányzást. Nem kellene-e ugyanilyen gonddal arra törekedniük, hogy a túlzott evés következtében el ne hízzanak, és így ne tegyék tönkre egészségüket, valamint életüket, amely önátadásuk folytán Jehováé?

Egyesek többet esznek, ha szomorkodnak, ha egyedül vannak, vagy ha dühösek, illetve ha valami nem sikerül nekik. Ha valaki keresztény, még nem jelenti feltétlenül azt, hogy ilyen érzelmi állapotok nála nem fordulnak elő, de ha előfordulnak, inkább oly módon keressen feloldódást ezekből, hogy Istenhez és a testvérekhez fordul, nem pedig oly módon, hogy az evésbe temetkezik. Olvasd el erről a Filippi 4:6, 7, 11–13 versét. Még a tudósok is elismerik, hogy lehet változtatni ezen a hajlamon azoknak, akik az orvosok szerint, hajlamosak a természetes hízásra. E célból zsírszegény étrendet és sok testmozgást javasolnak. Érdekes módon, sok országban az a keresztény, aki rendszeresen részt vesz az ajtóról ajtóra való munkálkodásban, ezzel gyakorlatilag bőséges egészséges testmozgásra tesz szert, és ezt jól kiegészíti az emeletjárás. Pál is „keményen fáradozott és vesződött” a szolgálatban (2Korinthus 11:26, 27).

Jehova Tanúi tehát nem helyeslik a falánkságot, mert maga a Biblia sem helyesli. Testsúlyuktól függetlenül arra törekednek, hogy ’mindenben önuralmat gyakoroljanak’, így az evésben is. Amikor ezt teszik, nem valami felkapott divatos testápolási vélemény vezeti őket, hanem annak a vágya, hogy a Biblia alapelvei szerint éljenek és Isten helyeslését élvező aktív keresztények legyenek.

[Lábjegyzet]