Korunk a reménytelenség kora

„JÓ VOLNA, ha a világbékében élhetnénk — mondta egy egyetemista —, de a világban tapasztalható gyűlöletre gondolok, akkor nyilvánvaló előttem, hogy kívánságom csak vágyálom.” Te is így gondolkozol? Te reménytelennek látod a világ állapotát?

Egy ilyen borúlátó nézet nem alaptalan. A világ állapota sok tekintetben válságos. Az emberiség létének fennmaradása is veszélyben forog. A levegő, az élelmiszer és a víz szennyezettsége ijesztő arányokat ölt. A gazdasági helyzet romlása és a bűnözés növekedése miatt az ember folyton aggodalomban él saját élete és anyagi javai miatt. Még sohasem volt ilyen arányú politikai nyugtalanság és feszültség a világban, mint most.

Még nyugtalanítóbb a kilátás a nukleáris megsemmisülés veszélye miatt, amely földünket halotti lepellel vonná be, eközben azonban állandóan háborúk és felkelések dúlnak. Egy másik egyetemista több társának reménytelenségét ezekben a szavakban foglalta össze: „Minden valószínűség szerint az atomháború kérdésével szemben egyénileg teljesen tehetetlenül állunk.”

Még ha nukleáris megsemmisülést el lehetne is kerülni, az emberiség fennmaradása még mindig veszélyben forogna a lakosság ijesztő arányú növekedése miatt. „A világ lakossága kérlelhetetlenül és oly nagy ütemben szaporodik, hogy 2000-re — vagyis 15 éven belül — a világ nem lesz képes elegendő élelmet és energiát előállítani, nem beszélve a munkahelyekről, a lakásokról, az iskoláztatásról, és az orvosi ellátásról” — jelenti a Parade című folyóirat. „És az, ami a XXI. század közepére ki fog alakulni (ha évtizedünk minden csecsemőjéből felnőtt ember lesz), minden elképzelésünket meghaladja.”

A harmadik világban sok országban milliók halnak éhen évente az élelmezés válságos helyzete miatt. Az Egyesült Államok Statisztikai Hivatalának Nemzetközi Kutatóközpontjában dolgozó egyik szakértő ezt mondta: „Ha nemzetközi szinten nem sikerül sürgősen lépést tenni a népességszaporulat megakadályozására, akkor — elképzelésem szerint — kormányrendszerek fognak összeomlani.” Az alapvető nyersanyagok kiaknázásán kívül egyre nagyobb mérvű rosszul tápláltságra, betegségekre, a népesség nagyarányú vándorlására, nagyobb éhínségre, a polgári lakosság körében szaporodó nyugtalanságre és háborúra lehet számítani.

Az ellenségeskedés és önzés még attól a reménytől is megfoszt benünket, hogy az emberiség értelmesen és jóindulatúan fogjon problémáinak megoldásához és vitás kérdések kiküszöböléséhez. Minél jobban eluralkodik a hatalom törvénye, annál könnyebben fordul az ember erőszakhoz, hogy valóságos vagy vélt félreértéseit rendezze. A testvériség „elavult” értékei — a mások iránti érdeklődés és mások tiszteletben tartása — mai világunkban úgy látszik kimegy a divatból. Ahogy a Biblia megjövendölte: „a földön a nemzetek gyötrődnek a félelmtől és azok várása miatt, amik a lakott földre következnek” (Lukács 21:25, 26).

De gondolsz-e arra, hogy felnőtt emberek, látva a fenyegető veszélyt, közösen összefogva, képesek lesznek-e a világ békéjét és jólétét megvalósítani? Realisztikus-e egy ilyen sikerben bízni, még ha oly kívánatos is az? Mit bizonyít a történelem?