Olvasók kérdései

◼ Mivel Jehova végzése szerint a Jeremiás 22:30. verse szerint Jójákin (Jekóniás vagy Kóniás) egyetlen leszármazottja sem ülhetett Dávid trónján, ez azt jelenti, hogy Józsefnek sem volt joga átszármaztatni Jézusra a királyságra vonatkozó törvényes jogot?

Jehova Jójákinra vonatkozó végzése így szól: „Úgy tartsátok számon ezt az embert, mintha gyermektelen volna, olyan emberként, aki boldogtalan lesz egész életében. Mert egyetlen ivadékának sem sikerül Dávid trónjára ülnie vagy valaha is uralkodnia Júdában” (Ö. f.). E rendelkezés értelmében Jójákin egyetlen utóda sem uralkodhatott Dávid trónján Júdában. De ez nem jelentette azt, hogy a királyi vonal és az örökölhető kiváltságok sem származhattak át Jójákinon és utódain keresztül Józsefre, majd Jézusra. Nem akadályozhatta meg Jézust abban, hogy Jehovának egy másik, a dávidi kormányzattal kapcsolatos rendelkezését betöltse: „Biztosan nem lesz senkié, amíg el nem jön az, akié a törvényes jog, és minden bizonnyal neki adom azt” (Ezékiel 21:27). Miért? Mert Jézus, aki megkapta a törvényes jogot, nem Júda trónjáról, hanem a mennyből fog kormányozni!

A babiloni fogság ideje alatt Jójákinnak hét fia született, többek között Salálthiel és Pedája. De mivel Jójákin egyetlenegy ivadéka sem ült Dávid trónján, így úgy tekintették őt, mintha „gyermektelen” lett volna. Ennek ellenére Máté beleveszi Jézus nemzetségtáblázatába többek között Jójákint (Jekóniást), Salálthielta és Zorobábelt is. A nemzetségtáblázat szempontjából annak nem volt jelentősége, hogy személy szerint ők ki voltak zárva az uralkodásból egy esetleges földi trónon. Sőt, Lukácsot, és az első századi zsidókat az sem zavarta, hogy Mária nemzetségtáblázata is visszamegy Salálthielen keresztül Jekóniásig (Máté 1:11, 12; Lukács 3:27).

A zsidók számára az volt rendkívül fontos, hogy arról a személyről, aki Messiásnak vagy Jehova Felkentjének vallotta magát, pontosan meg lehessen állapítani, hogy honnan származik, és van-e törvényes joga a dávidi királyi ház leszármazási vonalán a királyságra. (Vö. János 7:40–42; Cselekedetek 2:30). A (Máté által összeállított) törvényes leszármazási vonal József ágán, és a (Lukács által összeállított) test szerinti leszármazás, mindegyik más-más úton jut el Dávidig, de együttesen azt bizonyítják, hogy Jézusnak nyilvánvalóan megvoltak a messiási voltát vagy a dávidi trónra való uralkodási jogosultságát igazoló származási iratai.

Lukács fontosnak tartotta feljegyezni azt a tényt, hogy Mária „jegyben járt egy Dávid házából származó József nevű férfiúval”, aki maga is tagja volt a „dávidi családnak vagy uralkodóháznak” (Lukács 1:27; 2:4). Az is jelentős, hogy Jehova angyala a Józsefnek szóló utasításaiban e szavakkal fordult hozzá: „József, Dávid fia.” A Máriától születendő fiáról ezt olvassuk: „Hívjad nevét Jézusnak”, ami utalás arra, hogy József örökbe akarta fogadni, illetve saját örökbefogadott fiaként akarta őt körülmetéltetni (Máté 1:20, 21). Máriának Gábriel angyal Jézusról ezt mondta: „Jehova Isten neki adja majd atyjának, Dávidnak a trónját, és királyként fog uralkodni örökké Jákób háza fölött, és királyságának nem lesz vége” (Lukács 1:32, 33).

Jézust földönlétekor „Dávid Fiának” nevezték és így üdvözölték. Jézus azonban nem tett kísérletet arra, hogy már földi ittléte idején elkezdje az uralkodást (Máté 9:27; 21:9, 15). Pedig mindazt örökölte, ami a dávidi földi királysághoz kellett: királyi kiváltságokat, alattvalókat, és uralmi területet is, de mennyei Atyjától ennél jóval többet örökölt. Dávid földi királysága csak kicsinybeni képe volt Jézus mennyei királyságának, amelynek az egész föld felett kell uralkodnia (Dániel 2:44; 7:13, 14). Jézus halála és feltámadása után felmagasztaltatott, és a mennyben foglalta el Jehova trónját. És bár Jézus földi nemzetségtáblázata József és Mária ágán visszavezethető egész Jekóniásig, Jézus mennyei trónon való uralkodása nem sérti Jehova fenti rendelkezését. Péter is megerősíti ezt, amikor utal Dávid ihletés alatt megírt szavaira: „De ő [Dávid] próféta volt, és tudta, hogy Isten esküvel fogadta neki, hogy véréből valót ültet a trónjára, ezért előretekintve szólott Krisztus feltámadásáról... Felemeltetett tehát az Isten jobbjára”, ahol a kellő időben uralkodni kezd majd ellenségei között (Cselekedetek 2:30–36; Zsoltárok 110:1, 2).

[Lábjegyzet]