Olvasók kérdései

◼ Helyes-e a János 20:25-ből arra következtetni, hogy Jézus kezét külön-külön szegezték fel a fára?

M’Clintock és Strong: Biblical, Theological, and Ecclesiastical Literature-ben ilyen magyarázat olvasható:

„Sok időt, és nem kevesebb fáradságot pazaroltak már arra a vitára, hogy az Úr fára szegezésénél három vagy négy szöget használtak-e. Nonnus állítása szerint csak hárommal szegezték oda. Gregory Nazianzen is ebben ugyanezt vallja. Az általánosabb nézet szerint négy szeget használtak. Ezt a véleményt részletesen és különös érvekkel támogatja Curtius. Mások szerint a szögek száma még több volt: négytől váltakozóan egészen tizennégyig.” — II. kötet, 580. oldal.

Máté 27:35. verse egyszerűen megállapítja: „Amikor felfeszítették Jézust a fára, sorsvetéssel megosztoztak felső ruháin.” Márk, Lukács és János evangéliuma is csak szűk beszámolót közöl. Jézus feltámadása után Tamás ezt mondta: „Ha nem látom kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalába, bizony én nem hiszem” (János 20:25). Jézust odaszegezték a fára, jóllehet olykor a bűnözőket csak kötelekkel szokták odakötözni a cölöpre.

Egyesek a János 20:25. verséből olyan következtetést vontak le, hogy bizonyára két szöget használtak, egyet-egyet mindkét kezénél. Nos, vajon amikor Tamás többes számban szegekről beszél, nem úgy kell-e értelmeznünk szavait, hogy ezzel pontosan azt akarta leírni, hogy Jézus mindkét kezét külön-külön szeggel szegezték át?

A Lukács 24:39. versében a feltámadott Jézus ezt monda: „Nézzétek meg kezeimet és lábaimat, hogy valóban én vagyok.” Ez azt sugallja, hogy Krisztus mindkét lába át lett szegezve. Mivel Tamás nem említi a szegek nyomait Jézus lábán, a „szegek” használata többes számban általános utalás lehetett a Jézus megfeszítésénél használt több szögre.

Így teljes bizonyossággal nem állíthatjuk, hogy hány szeggel feszítették fel Jézust. Amikor Jézus oszlopon való festményeit látjuk, ezeket a művész alkotásaként kell értelmeznünk. Ők pedig korlátozott ismeretük alapján próbálnak valakiről képet festeni. Helytelen lenne, ha ilyen apró részletben támadt vita miatt elhomályosodna az a mindennél fontosabb igazság, hogy „Isten Fia halála által békéltetett meg minket önmagával” (Róma 5:10, Ö.f.).