AIDS, az 1980-as évek járványa
„Akik elsőnek kapták meg ezt a betegséget, azoknak háromnegyed része már halott. Egyes kutató orvosok szerint senki sem élheti túl ezt az újfajta betegséget.” A neve: Szerzett immunhiány tünetegyüttes, vagy az angol név kezdőbetűivel kifejezve: AIDS – Science 83 márciusi száma.
Egy orvos megállapította: „Olyan ez, mint egy gép. Ha egyszer beindul, tudod, hogy nincs megállás. Láthatod, hogyan pusztul el fokozatosan az immunrendszer, vagyis a szervezet védekező rendszere. Alig győztél le egy fertőzést, máris felbukkan a következő. A beteg tüdőgyulladást kap, azután herpeszt, majd gombaszerű, szivacsos daganatok keletkeznek az agyban, ezután pedig a vírus a vastagbelet támadja meg.” A fenti orvos egyik betege egy félig hivatásos ökölvívó és teniszjátékos, aki egyben súlyemelő is volt. Ennek a férfinak „volt egy állandó barátnője, és egyetlen homoszexuális kalandja akadt hat hónappal a megbetegedése előtt”. Vajon mi történt vele? „Hat héttel az után, hogy a betegségét megállapították, a férfi 30 éves korában meghalt bélperforáció következtében.”
De hát mit is tesz az orvostudomány annak érdekében, hogy megtudják az AIDS-szel kapcsolatban: ki, mi, mikor és hol? A CDC (angol nevén Centers for Disease Control, magyarul: az Amerikai Betegségellenőrző Központ) Atlantában, Georgia államban működik. 1983. február 13-án egy vezető atlantai újság így tudósított: „Még sohasem mozgósított a CDC ennyi munkatársat – eddig mintegy 100 főt – ilyen hosszú időn át egy közegészségügyi probléma kivizsgálására. A csoport munkája a történelem eddigi egyik legjobban támogatott, legintenzívebb orvosi kutatási erőfeszítése ... Abból a feltételezésből – és korántsem abban a biztos tudatban –, hogy egy vírus után kutatnak, a CDC tudós orvosai megpróbálják a kórokozót állatokban vagy kémcsövekben kitenyészteni.” De mivel az AIDS inkubációs (lappangási) ideje hat hónaptól két évig terjedhet, a most folyó kísérletek és vizsgálatok 1985 előtt semmit sem tárhatnak fel. Jelenleg a CDC vírus-szakértői és mikrobiológusai „úgy vélik, hogy semmivel sem jutottak közelebb az (AIDS-t okozó) közeghez, mint egy évvel ezelőtt, amikor a kutatásokat elkezdték”.
A CDC januárban konferenciát tartott AIDS-ügyben. Amint a Journal of the American Medical Association (az amerikai orvosegyesület szaklapja) közölte, Dr. D. Armstrong, a Memorial Sloan-Kettering Cancer Center (egy amerikai rákkutató központ) munkatársa elmondta a konferencián: „Egyáltalán semmi kételyem nincs azt illetően, hogy az AIDS-t a szexuális érintkezés és a vér terjeszti.” A Science 83 című tudományos szaklap ezt az általános véleményt fejezte ki: „A tudósok szerint ’belső kontaktus’ által terjed – például közösen használt kábítószer-injekciós tűk és szexuális érintkezés útján. Ez olyasmire utal, amit a véráram továbbít. És ez bizony gondolkodóba ejti az egészségügyi szerveket, akik aggódnak a vért adó és vért elfogadó embermilliók miatt.”
Jelenleg nem létezik olyan módszer, amellyel fel lehetne fedni, hogy kinek van AIDS nevű betegsége, ezért a vérbankok nem képesek meghatározni, melyik donor (véradó) szenved ebben a betegségben. Elhangzott olyan javaslat, hogy ne fogadjanak el vért a különlegesen veszélyeztetett csoportoktól, főképpen a homoszexuális egyénektől. Ámde a homoszexuálisok nyomban azzal reagáltak, hogy hátrányos megkülönböztetés, és jogaik megnyirbálása miatt panaszt emeltek. (Ámde ki törődik azoknak a jogaival, akiknek ilyen vért adnak?) A homoszexuálisok érdekképviseleti ügyeivel foglalkozó országos szerv, a National Gay Task Force kijelentette a CDC konferenciának: „A homoszexuálisok közül sokan nem fogják ily módon felfedni magukat, és egyszerűen nem lesznek hajlandók válaszolni a kérdőívre.” Hasonló tiltakozást lehetett hallani Dél-Afrikában is, amikor a South African Airways (a Dél-afrikai Légitársaság) személyzete két férfitagjának halála miatt szűrővizsgálatot javasoltak.
A legújabb bizonyíték azt mutatja, hogy a betegséget olyan nők is megkaphatják, akik szexuális kapcsolatban voltak AIDS-ben szenvedő férfiakkal. Az áldozatok legújabb csoportjához tartoznak a gyermekek. Néhány csecsemő nyilván vérátömlesztés következtében kapta meg a betegséget, egy részük a születés után felmerült Rh problémák kezelése következtében. Más csecsemők még a méhben kaphatták meg, vagy egy szülővel, vagy más AIDS áldozattal való bensőséges kapcsolat útján.
Mivel a bejelentett esetek száma minden hat hónapban megkétszereződik, bizonyosan sokat fogunk még hallani az 1980-as éveknek erről a rettenetes járványáról (Galata 6:7, 8).