Kettős irányadó mérték az életben

„Megdöbbent az amerikai orvosok szkizofrén [kettős irányadó mértékű] gondolkozása”, írta dr. Leroy Howell az „American Medical News”-nak írt levelében. Howell azt magyarázza, hogy a folyóirat egy nemrégi száma cikket közölt az American Medical Association Judicial Council [Amerikai Orvosi Társaság Bírói Tanácsa] állásfoglalásáról, miszerint „erkölcstelen az orvosok részéről halálos injekciót adni vagy rendelni a gyilkosoknak” halálbüntetés eszközéül. Ennek ellenére a folyóirat következő számában az „American Medical News” arról tudósított, hogy „az American College of Obstetricians and Gynecologists [Az amerikai Szülészek és Nőgyógyászok Főiskolája] egyik igazgatója fel volt háborodva, amiért a szövetségi kormány többé nem fizet [abortált] csecsemőkért, akik soha nem tettek semmi rosszat”.

Egy másik doktor is írt az orvosok panaszáról, amiért a kormány megtagadta, hogy fizessen néhány abortuszért. Az ilyen orvosi hivatalnokok úgy érzik, hogy az anyáknak joguk van elvetetni még meg nem született gyermeküket. De — kérdezi az orvos — „az hogy valamit jogosnak nyilvánítunk máris azt jelenti, hogy a kormány köteles pénzzel segélyezni? Nekem jogom van házat venni. De vajon ez egyben azt is jelenti, hogy a házért a kormánynak kell fizetni? Nem hiszem!” Mégis, a fenti észrevétel szerint ugyanazok az orvosok, akik nem éreznek lelkiismeretfurdalást, amikor elfogadnak fizetést a kormánytól meg nem született gyermekek elpusztításáért, gyakran ellenzik — úgynevezett erkölcsi alapon — néhány gyilkos kivégzését. A megfigyelő még azt hihetné, hogy a pénzbeli térítés összege lett a döntő tényező annak meghatározásában, hogy az élet elpusztítása erkölcsös-e vagy sem (Róma 13:8–10).