Okunk van örvendezni és ujjongani Istenben
1. Miért van ma túláradó öröme a szellemi izraeliták maradékának az Ésaiás 61:10 teljesedésében?
KIFEJEZHETETLEN öröm van abban, ha valaki megszabadul a Nagy Babilon fogságából, a hamis vallás világbirodalmának börtönéből. Örömujjongásra ad okot az igaz vallás Istenének a kegyébe és jóakaratába való helyreállítás. Mikor a mai szellemi izraeliták felkent maradéka elmélkedik szabadulásán és helyreállításán, melyet Isten véghezvitt rajta, túláradó örömöt érez. Az ihletett Ésaiás próféta szájukba adja a szót, amikor azt mondja: „Kétségtelenül ujjongani fogok Jehovában. Lelkem örvendezni fog az én Istenemben. Mert Ő ruházott fel a megmentés ruháival; az igazságosság ujjatlan köpenyébe burkolt be engem mint vőlegényt, aki pap módjára fejdíszt rak fel és mint menyasszonyt, aki dísztárgyakkal ékesíti magát.” — És 61:10.
2. Viseli-e még a felkent maradék a „megmentés ruháit”, és miért nem lesznek soha kiűzve a szellemi paradicsomból?
2 A háború utáni 1919-es évtől kezdve Jehova elkészítette a „szabadulás” útját a szellemi izraeliták maradékának, megszabadítva őket a Nagy Babilonból és annak világi szeretőitől. Az azóta tapasztalt vallásos üldözések ellenére a felkent maradék még mindig a „megmentés ruháiban” érzi magát. A maradék eltökélte, hogy tovább is kitart ennek az ismertető ruhának a viselésében mindaddig, míg a Nagy Babilon és erkölcstelen szeretői elpusztulnak az eljövendő „nagy nyomorúságban”. Mivel így tesznek, soha nem űzetnek ki, s nem mennek számkivetésbe a szellemi paradicsomból, amelybe Jehova vezette őket 1919 óta.
3. Miért vált szükségessé, hogy a felkent maradék be legyen takarva az „igazságosság ujjatlan köpenyébe”?
3 „Az igazságosság ujjatlan köpenye” járuléka a „megmentés ruháinak”, amellyel Jehova felruházta a helyreállított maradékot. A világ szemében, különösen a kereszténység papsága által hamis színben való bemutatás következtében, a szellemi izraeliták igazságtalanoknak tűntek vallási szempontból. Eretnekeknek, hamis prófétáknak, álkeresztényeknek voltak bélyegezve, ámítóknak, az Ördög gyermekeinek. Az, hogy világszerte üldözés céltábláinak vannak kitéve, még megerősíteni is látszik ezeket az ellenük felhozott vádakat, különösen a kereszténységben. De hogyan tekintette őket Jehova?
4. Hogyan mutatta meg Jehova, hogy igazságosnak tekinti a megtért, Istent-kereső maradékot, igazolva őket?
4 Mindenki nagy Bírája nem ítélte el őket, és nem öltöztette rabruhába, száműzve őket szervezetéből. Mivel Őt keresték és az ő Igéjét, visszafogadta kegyébe a megtért maradékot. Megadta nekik azt a tiszteletre méltó kiváltságot, hogy tanúi és nagykövetei legyenek, prédikálva „a Királyságnak ezt a jó hírét . . . az egész lakott földön” nemzetközi tanúskodásban, mielőtt a dolgok ezen gonosz rendszere véget ér. Előidézte, hogy az ő Jehova nevéről neveztessenek. (Máté 24:14; És 43:10) Aztán erőteljes módon felhasználta őket nevének és elhatározásainak a föld négy szögletén való ismertetésére. Ez a maradék igazolását jelentette!
5. Így, jelképesen szólva, milyen ruhaváltást tapasztalt a maradék, mihez hasonló örömmel s milyen alkalomból?
5 Ez a maradék igazolásának bizonyult, s az egész világ előtt igazságosaknak jelentette ki őket. Jelképesen szólva, betakarta őket „az igazságosság ujjatlan köpenyével”. Ily módon ruhaváltást tapasztaltak, szennyesből díszruhába. (És 52:1, 2) Ezt az örömüket korán kinyilvánították az Őrtorony 1925. február 1.-i hat oldalas vezércikkében „Az igazság köntöse” címmel, amely az Ésaiás 61:10-en alapult, az Authorized Version szerint. Örömük olyan volt, mint a vőlegénynek és a menyasszonynak a menyegzőjük napján!
6. Mennyire bizonyult tartósnak az igazolt maradék öröme, kik örültek velük és milyen gyakorlati bemutatással?
6 Ami az örvendezést illeti, nos, amit Ésaiás próféta korábban mondott, az igaznak bizonyult: „Határtalan ideig tartó örvendezés lesz az övék.” (És 61:7) Ma, 43 évvel az i. sz. 1925. év után a megmentett és igazolt maradék továbbra is örvend, sőt mi több, segítőtársaik, a „nagy sokaság” is együtt örvend velük. Figyelembe véve a Biblia nézőpontját, ők is úgy tekintenek a felkent maradékra, mint „Jehova papjaira” és „a mi Istenünk nyilvános szolgáira”. Látják, hogy a felkent osztály a „megmentés ruhájába” öltözött és „az igazságosság ujjatlan köpenyébe” burkolódzott. Úgy fejezik ki saját örömüket, hogy együtt szolgálják Jehova Istent e papi közszolgák elismert maradékának az oldalán. Jóllehet a „nagy sokaság” az „idegenek” és „külföldiek” osztályába van sorolva, és pásztorokhoz, földművesekhez van hasonlítva, az a segítség és támogatás, amelyet a felkent maradéknak nyújtottak, roppant nagy volt. Jelenlétük a szellemi paradicsom előnyére vált. — Máté 25:31-46.
7. Miért kellett ennek a 20. századi csodának úgy eljönni, mint ahogy a tavasz rendszeresen eljön Palesztinában?
7 Minden a 20. századi csoda a Biblia próféciáinak teljesedésével volt kapcsolatos, s úgy kellett beteljesedniük, mint amilyen biztosan tavasznak kell eljönnie rendszeresen Palesztina földjére. Az Ésaiás 61:11 próféciája soha nem hiúsulhatott meg: „Mert mint ahogy maga a föld előhozza hajtásait, és mint a kert maga kisarjasztja, amit bele vetettek, úgy sarjaszt majd maga Jehova igazságosságot és dicséretet az összes nemzetek előtt”
8. Miért nem hagyhatja Jehova a dolgokat soha helyrehozatlanul és milyen mértékben adja meg szolgáinak a „bérét”?
8 Milyen hűségesen cselekedett Jehova Isten az ő saját szava szerint! Soha nem hagyhatja a dolgokat helyrehozatlanul. Olyan Isten Ő, „aki szereti az igazságszolgáltatást, gyűlöli a rablást és az igazságtalanságot”. (És 61:8) A fizetés napján meg kellett adnia keményen dolgozó szolgáinak ,bérét igazságosan’. Megkötötte a megígért „új szövetséget” felkent szolgáival és ebből a „nagy sokaság” is előnyt merített. (Jer 31:31-34) Már igazolta keresztény tanúit mint elismert szolgáit és még továbbra is igazolni és védelmezni fogja őket „az összes nemzetek előtt”. Ez az ő saját igazságosságát sarjasztja ki az egész világegyetem láttára. Ez is hozzájárul az ő örökké tartó dicséretéhez az igazság, igazságosság és tiszta imádat összes szeretőinek ajkáról.
9. Milyen palásttal kell mindig megismertetni magunkat?
9 El tehát a „csüggedt szellemmel”! Ismertessük meg magunkat mindig a „dicséret palástjával” és örvendezzünk Jehova Istenben az ő felkent Főpapja, Jézus Krisztus által! — És 61:1-3.