Isten — Atya és Anya?

Az „Upsala Nya Tidning” cimű újság 1976. november 18-i száma szerint Ulla Barth, a svéd Állami Lutheránus Egyház női papja tiltakozott az ellen, hogy Istenre kizárólag mint himnemű lényre tekintsenek az emberek. „Meg kell szabadulnunk a személyes Isten gondolatától: Isten maga a mozgás, a megszabadítás, a teremtő erő” — mondotta. Hasonlóképpen nem is olyan régen Dr. Leonard Swidler, római katolikus teológus és a Philadelphiai Temple Egyetem egyházi történésze egy olyan liturgiai összefoglaló megszerkesztésével próbálkozott, amely tudatosan kihagy Isten nemi azonosítására vonatkozó minden meghatározást. Swidler olyan imát ajánlott, melynek szövege így szól: „ó Isten, Atyánk és Anyánk.”

Egyesek talán nagyon kívánatosaknak tekintik ezeket az ötleteket, de vajon mit mutat a Biblia ezt illetően?

Ahelyett, hogy Istent „mozgásnak, megszabadításnak, vagy teremtő erőnek” jelölné meg, az Írások azt mondják: „Vitéz [himnemben] harcos [személy] Jehova.” (2Móz 15:3, UV) Továbbá Jézus Krisztus is így vezette be a mintaimát: „Atyánk [nem pedig Atyánk és Anyánk] a mennyekben.” (Máté 6:9, UV) A Biblia sehol sem jellemzi Istent nőnemű személyként. Inkább azt mondja, hogy „Jehova örvendez az ő [himnemű birtokos névmás] munkájában”, majd közli velünk, hogy „amint egy atya irgalmat tanúsít fiai iránt, Jehova is irgalmat tanúsított azok iránt, akik félik Őt [himnemű személyes névmás]”. — Zsolt 103:13; 104:31, UV.

Isten azonban nem fizikailag olyan, mint egy férfi. „Isten Szellem” — mondotta Jézus — „és akik imádják Őt [himnemű személyes névmás], szellemmel és igazsággal kell imádniuk” — Ján 4:24; UV.