Olvasók kérdései

● Egyes modern Bibliák a Lukács 10:1-ben azt mondják, hogy Jézus hetvenkét tanítványt küldött ki. Az én Bibliámban viszont az áll, hogy hetvenet. Miért van ez a különbség?

A különbég abból a tényből adódik, hogy az ókori kézirati bizonyíték megoszlik a Jézus által kiküldött tanítványok számát illetően.

Egyes ókori görög kéziratok és más nyelvű fordítások a Lukács 10:1, 17-ben „hetvenkettőt” említenek ott, ahol a tanítványok kiküldéséről és visszatéréséről van szó. Ezek közé a bizonyítékok közé tartozik a vatikáni (1209) kódex a negyedik századból, a Bezae (Cantabrigensis) kódex az ötödik vagy a hatodik századból, a latin Vulgata és néhány szíriai fordítás. Ezen az alapon egyes fordítók elhagyták a „hetven” kifejezést, helyette „hetvenkettőt” fordítottak. Az Új Angol Biblia és a Jeruzsálemi Biblia két újabb példája ennek. Még a két tudós, Westcott és Hort is ezt a számot használja az általa elkészített görög szövegben. (A magyar nyelvű 1973-as kiadású katolikus fordítás és az 1975-ös kiadású ökumenikus fordítás szintén.)

Bőven van azonban nyomós kézirati bizonyíték a „hetven”-es szám igazolására is. Így szerepel ez a negyedik századbeli sínai kódexben, amelynek általában „vezető helyet tulajdonítanak az Újszövetségi Kéziratok jegyzékében”. „Hetven” szerepel az alexandriai kódexben, az ephraemi, valamint a szíriai Peshitta kéziratban is, amelyek mind az ötödik századból valók. Jézus „hetven” tanítványt küldött ki egy harmadik századbeli papírusz (az 1. számú Chester Beatty) szerint is. — The Text of the New Testament (1968) (Az Újszövetség szövege)

Ennek megfelelően számos híres bibliafordító döntött a jól megalapozott és megszokott „hetven” szó mellett. Az Újvilág Fordítás így hangzik: „Ezek után az Úr kijelölt hetven másikat, és kiküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová Ő maga el szándékozott menni.” — Luk 10:1; hasonlítsd össze az Átdolgozott Standard Fordítás-sal, az Amerikai Standard Fordítás-sal és R. Weymouth, R. Rieu, K. Wuest, W. Barclay fordításaival.

Bibliakutatók különféle elképzeléseket említenek arra vonatkozóan, hogy miként csúszhatott be a hiba valamelyik korai szöveg-másolónál, ami azután ezt a csekély számbeli eltérést eredményezte. De a Lukács 10:1-ben előforduló számbeli különbség nem vonhatja el figyelmünket arról a lényeges dologról, amelyekre a kéziratok rámutatnak.

A nagyszámú régi kézirat és fordítás minden alapvető dologban megegyezik és igazolja, hogy Jézus a tanítványok nagy csoportját küldte ki. Pontos leírásunk van arról, hogy miért küldte ki őket, milyen feladatot jelölt ki számukra, s hogy milyen magatartást tanúsítottak visszatérésük alkalmával. Hogy ez a teljes beszámoló közel kétezer év után is eljutott hozzánk, minden bizonnyal azt igazolja, hogy Isten megőrizte az ő Igéjét.

● Delila, aki Sámson haját levágta, izraelita vagy filiszteus nő volt?

A bibliai bizonyíték arra vall, hogy izraelita nő volt.

Jehova azért támasztotta Sámsont és adta neki az ő szellemét, hogy ,megszabadítsa Izraelt’ az ellenséges filiszteusoktól (Bírák 13:1, 5, 25) Miután évekig ezt cselekedte, Sámson „szerelmes lett” Delilába. Jóllehet a Biblia nem határozza meg a nemzetiségét, számos bibliamagyarázó úgy véli, hogy filiszteus kurtizán volt, aki után Sámson buja gerjedelemmel vágyakozott. Isten Igéje azonban ezt nem mondja. Azt mondja, hogy amikor Sámson bíró meglátogatta Delilát, olyan nőt látott, akit megszeretett. — Bírák 16:4.

Azonkívül, amikor a filiszteusok megpróbálták megnyerni a segítségét, nem hivatkoztak a hazafias érzésére, amint azt valószínűleg megtették volna, ha Delila filiszteus honfitársuk lett volna. Ehelyett igen nagy pénzösszeggel vesztegették meg őt. — Bírák 16:5.

Korábban háromezer júdeai, félelemtől indíttatva segített a filiszteusoknak elfogni Sámsont. (Bírák 15:9-13) Delila azonban kapzsiságból tette ugyanezt. Addig nyaggatta Sámsont, amíg az el nem árulta erejének titkát. Azután rászabadította az ellenséget. Később Isten arra képesítette Sámsont, hogy hatástalanítsa ennek az árulásnak a következményét, amint már korábban is megsegítette őt. — Bírák 15:14; 16:28-30.

Következésképpen, úgy látszik, hogy Delila izraelita nő volt, akit megvesztegettek, hogy árulóvá legyen a filiszteusok javára. Sámsont viszont a Biblia a hit példaképeként állítja elénk. — Zsid 11:32-34.