Olvasók kérdései

● Egy ismerősöm közel áll a keresztény alámerítkezéshez, de lejárt az országunkba szóló vízuma. Mit tanácsoljak neki?

Minden bizonnyal ajánlanod kell neki, hogy továbbra is igyekezzen megismerni és követni Isten tanácsát. A Szentírás arra buzdítja a keresztényeket, hogy legyenek törvénytisztelők, fizessék meg a Császárnak, ami a császáré! (Máté 22:21) Jó lenne tehát, ha arra buzdítanád ezt a férfit, hogy kövessen el mindent a helyzetének legalizálására, törvényesítésére, mivel jelenleg illegálisan ott tartózkodó idegennek tekinthető.

Nyilvánvalóan nem tolvaj, nem hazug, nem él erkölcstelen életet és más módon sem szegi meg Isten erkölcsi törvényét, amely világosan kifejezésre jut a Bibliában. Azért említjük meg ezt, mert aki megszegi Isten törvényét, annak bűnbánatot kell gyakorolnia, meg kell térnie, mielőtt alámerítkezésre alkalmassá válik. (1Kor 6:9, 10; Csel 26:20; 2:38) De ez a férfi azt szeretné tudni, miként tehetne eleget az ország törvényeinek éppen ebben az esetben.

A Biblia azt tanácsolja a keresztényeknek, hogy engedelmeskedjenek az ország törvényeinek mindabban, ami nincs ellentétben az Isten törvényével. (Róma 13:1; Csel 5:29) Az apostol megmagyarázta, hogyha ezt tesszük, nem kell félnünk a hatóságok büntetésétől, akik megbüntetik a törvényszegőket. Azonkívül nyugodt lesz a lelkiismeretünk is. — Róma 13:3-5.

Isten Igéje azonban nem rója a felvigyázók útján a keresztény gyülekezetre azt a kötelességet, hogy tisztában legyen a polgári és büntető törvény minden részletével, hogy érvényt szerezzen azoknak. Ezt abból is láthatjuk, ahogyan Pál kezelte Onézimusz esetét.

Onézimusz egy kolosszébeli keresztény, név szerint Filemon rabszolgája volt. Önző okból Rómába szökött, ahol elvegyülhetett az ottani tömegben; talán még meg is lopta a gazdáját a szökése előtt. Rómában mint elmenekült rabszolga (latinul: fugitivus) Onézimusz kapcsolatba került Pál apostollal, kereszténnyé lett és Pálnak szolgált. Idővel Pál arra buzdította Onézimuszt, hogy térjen vissza törvényes gazdájához. Pál még Filemont is arra biztatta, hogy testvéreként fogadja Onézimuszt és kedvesen bánjon vele. — Filem 8-22.

Figyeljük meg, hogy mialatt Onézimusz Rómában volt, Pál apostol nem adta át őt a római hatóságoknak mint szökött rabszolgát és valószínű tolvajt, hogy megbüntessék. Az írásaiból tudjuk: Pál hitt abban, hogy a kereszténynek engedelmeskednie kell az ország törvényeinek, de nyilván nem tekintette a gyülekezet feladatának, hogy a kormányzat karhatalmaként szolgáljon az egyének életének megrendszabályozásában. Azt is megfigyelhetjük, hogy Onézimusz helyzetét nem tekintették akadálynak arra, hogy alámerítkezzen. Idővel Onézimusz, valószínűleg a Róma 13:1-5-ben leírtakhoz hasonló korábbi tanácstól indíttatva és Pál személyes buzdítására úgy döntött, hogy visszatér törvényes gazdájához.

A keresztény gyülekezet ma is ezzel a bibliai mintával összhangban levő eljárásmódot követ. Mielőtt megengedné valakinek, hogy alámerítkezzen vagy a gyülekezetben maradjon, nem ellenőrzi, hogy az illető lakása megfelel-e az építésügyi szabályzatok minden részletének, vagy hogy az illető minden részletében eleget tett-e jogi helyzetének az országban és így tovább.

Ez semmiképpen nem azt jelenti, hogy Isten népe vajmi keveset törődik a császár törvényeivel. Ellenkezőleg, nagyon is közismertek vagyunk arról, hogy igyekszünk törvénytisztelők lenni; számos kormánytisztviselő megdicsérte már ezért Jehova tanúit. Úgy van ez, ahogyan Pál írta a kormánynak való engedelmességről: „Tegyetek jót és dicséretet kaptok tőle.” — Róma 13:3, UV.

Különösen azoknak a férfiaknak kell példamutatással élen járni ezen a téren, akik vezetnek a gyülekezetben. A Biblia azt mondja a vénekről és kisegítő szolgákról, hogy legyenek „feddhetetlenek”, ,legyen jó bizonyságuk a kívülállók részéről’ és legyenek „vádtól mentesek”. (1Tim 3:2, 7, 10, UV) Az a keresztény, aki szándékosan nem veszi tudomásul a császár jól ismert törvényes követelményeit, aligha lesz olyan helyzetben, hogy ilyen tisztségekre ajánlják őt a gyülekezetben. Az ilyen kiváltságokra ajánlott férfiaknak „szilárdan ragaszkodniuk kell a megbízható igéhez”, nem csupán abban, amit mondanak, hanem abban is, ahogyan élnek; ebbe viszont annak a tanácsnak az alkalmazása is beletartozik, hogy „fizessék meg a császár dolgait a császárnak”. — Tit 1:7-9, UV.

Igaz, hogy minden egyes egyén — akár keresztény, akár nem — személyesen felelős azért, hogy eleget tesz-e a polgári törvényeknek. Mégis kedves dolog a részedről, ha ismerősöddel is megosztod az ezekkel a bibliai gondolatokkal kapcsolatos ismereteidet. Az a bibliai tanács, hogy engedelmeskedjünk a kormányzati törvényeknek, bizonyára bölcs tanács és a javunkat szolgálja. Ha megfogadják, a keresztények elkerülhetik a kellemetlen problémákat és jó lelkiismeretnek örvendhetnek Isten szolgálatában.