Miért vegyük kötelességeinket komolyan?

AZOK közé a kötelességek közé tartozik az adófizetés is, amelyeket ma sok ember nem vesz komolyan. Az adófizetés kötelességének az elmulasztását „adócsalás”-nak nevezik. Egy hajdani adóvégrehajtó ezt mondta: „Az adócsalás lassan társadalmilag elfogadhatóvá lesz. Sok ember szórakoztató vétségnek tartja.”

Ma nyilvánvalóan sok ember igyekszik helytelennek bizonyítani Franklin Benjamin szavait: „Semmi sem biztosabb ezen a világon, mint a halál és az adó.” Ennek feltűnő példája az egyik legnagyobb amerikai acélgyár igazgatójának a volt helyettese. Huszonhárom éven át nem adott be semmilyen adóbevallást. Ezért 70 000 dollár utólagos adót és büntetést fizetett. Még hírhedtebbé vált az Egyesült Államok Adóvégrehajtó Hivatalának főbiztosa, az ország legfőbb adóhivatalnoka, aki bevételéből 160 000 dollár után nem fizetett adót. Ezért 15 000 dollár pénzbírságra és öt évi börtönbüntetésre ítélték.

A kötelességmulasztás hajlama megfigyelhető az emberi kapcsolatok minden területén — az adó csak egy ezek közül. Például „Az otthon és kert” nevet viselő közkedvelt amerikai lapban amiatt panaszkodtak, hogy ma senki sem veszi komolyan a kötelességeit: „Csak a saját kényelmünkkel és nyereségünkkel törődünk. . . . A szolgáltatások egyre rosszabbak. Nehéz dolog ráakadni egy szerelőre, aki az első alkalommal jól megjavítana valamit. . . . Az új drága berendezésekről lehullanak a gombok és a kapcsolók, mint az olcsó játékszerekről. A pincérek úgy viselkednek, mintha szívességet tennének azzal, hogy kiszolgálnak bennünket. Az elárusítók és az elárusítónők pletykálnak, mialatt a vásárló vár. Az orvosok úgy rendelik be a betegeiket, . . . mintha azok idejének nem lenne semmi értéke. . . . A légitársaságok a postazsákok ezreit küldözik szét rossz irányba.”

További példaként hozhatunk fel házasságban élő személyeket, akik nem veszik komolyan a kötelességeiket. Még elterjedtebb azonban azoknak a kötelességeknek az elhanyagolása, amivel az ember a Teremtőjének, Jehova Istennek tartozik. — Jób 35:10, 11.

Sok oka van annak, amiért oly sok ember nem veszi komolyan a kötelességeit. Például ami az Isten iránti kötelességek elhanyagolását illeti, annak természetesen a hit hiánya az oka. Sok ember azt a nézetet vallja, hogy az Isten halott, nem látja, mit csinálnak vagy nem törődik azzal és semmit sem tesz ellene. — Ez 8:12; 2Thess 3:2.

Ami pedig a többi kötelességek elhanyagolását illeti, sok ember kifogásokat keres. Sokan például azzal igazolják azt, hogy nem akarnak adót fizetni, hogy az adófizetés a gazdagok javára van, vagy hogy az adóból a gazdag farmereket támogatják, hogy ne kelljen megművelniük minden földjüket. Egy családfő, akinek nem elég a keresete, talán úgy gondolja, hogy az adó meg nem fizetése két rossz dolog közül a kisebbik. A kicsapongó férj talán azzal igazolja azt, hogy elhanyagolja felesége iránti kötelességeit, hogy az nem elég szorgalmas és nem értékeli őt.

Miért kell komolyan vennünk a kötelességeket, melyekkel Istennek és felebarátainknak tartozunk? Elsősorban azért, mert Isten létezik. Az egész világmindenség az ő létezésének a bizonyítéka. Ő mindent lát. „Nincs olyan teremtmény, amely nyilvánvaló ne volna előtte, hanem minden dolog meztelen és leplezetlen annak szemei előtt, akinek számadással tartozunk.” (UV) S az ő Igéje óva int: „Némely embernek a bűnei nyilvánvalók és közvetlenül ítélethez vezetnek; ami pedig másokat illet, az ő bűneik is nyilvánvalóvá válnak később.” — Zsid 4:13; 1Tim 5:24, UV.

Kötelességeinket azért kell komolyan vennünk, mert ez helyes, igazságos és tisztességes dolog, és becsületességről tanúskodik. Nem bújhatunk ki az aranyszabály következményei alól, amely azt mondja: úgy kell bánnunk másokkal, ahogy szeretnénk, hogy mások bánjanak velünk. Hogy jó legyen a lelkiismeretünk és megmaradjon az önbizalmunk, őszinte erőfeszítéseket kell tennünk, hogy aszerint éljünk, amit helyesnek ismertünk meg. Megelégedettséget és erősítést fogunk érezni, ha ellenállunk az állam, a házastársunk vagy a felebarátunk becsapására irányuló kísértésnek. Aki a kötelességeit teljesíti, az bátor, mint az oroszlán, de aki elmulasztja ezt tenni, az az alattomos sakálhoz hasonlít. — Péld 28:1.

Azonkívül az embernek ilyen esetben mindig számolnia kell azzal, hogy leleplezik. Ennek pénzbírság vagy börtönbüntetés lehet a következménye, nem tekintve az ilyen leleplezéssel járó szégyenre. Már maga az ilyen következményektől való félelem is elrettenthetne az ilyen eljárástól.

A szülőknek külön feladatuk van ezen a téren: nemcsak hogy oltogatni kell gyermekeikbe azt a tudatot, hogy a kötelességeiket komolyan kell venniük, hanem nekik maguknak is ezt kell tenniük. Már az iskoláskor előtt rá lehet nevelni a gyermekeket, hogy vállaljanak magukra bizonyos felelősséget és törődjenek egyes személyes szükségletükkel, s hogy szokják meg a rendet, például a játékaik elrakásában.

Amikor a gyermekek nagyobbak, rá lehet szoktatni őket arra, hogy tegyenek valamit másokért is: segítsenek kisebb testvéreiknek, az anyjuknak a háztartásban vagy az apjuknak a ház körüli munkában. Meg kell tanulniuk a megbízhatóságot, hogy mindig teljesítsék azt, amit megígértek vagy amibe beleegyeztek. Meg kell tanulniuk magukra venni a felelősséget is azért, amit tesznek. Nevelni kell őket arra, hogy viseljék el saját hibáik következményeit, és ne igyekezzenek kibeszélni magukat vagy másokat hibáztatni. Az ilyen nevelés segít nekik komolyan venni a kötelességüket később is, amikor önállóak lesznek.

Az Istennek átadott keresztényeknek mindenekfölött komolyan kell venniük a kötelességeiket. Kötelezték magukat arra, hogy teljesíteni fogják Isten akaratát, s azért különös felelősséggel tartoznak neki. Kötelesek megadni a császárnak a császár dolgait, de Istennek az Istenét. (Márk 12:17) A császár dolgai közé tartozik az adófizetés is. Isten dolgainak a megfizetése közé tartozik az is, hogy komolyan kell venniük a küldetésüket, hogy tanúskodjanak Isten nevéről és az ő királyságáról. (És 43:10-12; Máté 24:14) Ez továbbá azt jelenti, hogy komolyan kell venni azt a kötelességüket, hogy feddhetetlen, tiszta, keresztény életet éljenek. S végül ez azt is jelenti, hogy vegyük komolyan a többi keresztényekkel való gyülekezésünk kötelességét a kölcsönös buzdítás érdekében. — Gal 5:22, 23; Zsid 10:24, 25.

Miért kell tehát komolyan venni a kötelességeinket? Röviden mondva azért, mert Isten ezt megkívánja, mert ez helyes és bölcs dolog, s mert ez jár a legnagyobb jutalommal.