NŐVÉR

Egyazon szülő(k)től származó, női nemhez tartozó testvér, függetlenül attól, hogy idősebb vagy fiatalabb a testvéréhez képest. A Szentírásban édestestvérekre is, és féltestvérekre is használják ezt a kifejezést, olyanokra, akiknek egyazon apjuk, de különböző anyjuk van (1Mó 34:1, 27; 1Kr 3:1–9), illetve egyazon anyjuk, de különböző apjuk van, miként Jézus és a húgai esetében (Mt 13:55, 56; Mk 6:3).

Ádám fiai közül néhány nyilvánvalóan a nővéreiket vették feleségül, hiszen az egész emberiség Ádámtól és Évától származik (1Mó 3:20; 5:4). Minthogy Ádámnak a felesége, Éva a ’csontjából való csont, és testéből való test’ volt, szorosabb rokoni kötelék fűzte hozzá, mint egy nővérhez (1Mó 2:22–24). Nem volt szégyen, ha valaki a testvérét vagy a féltestvérét vette feleségül. A beszámolóból megtudjuk, hogy több mint 2000 évvel később Ábrahám a féltestvérét, Sárát vette el (1Mó 20:2, 12). De a mózesi törvény mintegy 430 évvel később megtiltotta az efféle házasságokat, vérfertőzőnek bélyegezve őket (3Mó 18:9, 11; 20:17). Kétségtelenül az történt, hogy amint az emberi faj egyre távolabb került Ádám eredeti tökéletességétől, ártalmassá vált a közeli rokonok összeházasodása.

A „nővér” szó tágabb értelemben honfitársat is jelentett (4Mó 25:17, 18). Az olyan nemzeteket vagy városokat, amelyek szoros kapcsolatot ápoltak egymással, illetve hasonló erkölcsi szokásokat gyakoroltak, nővérekhez hasonlították (Jr 3:7–10; Ez 16:46, 48, 49, 55; 23:32, 33).

A nővér héber megfelelőjét (ʼá·chóthʹ) úgy fordítják, hogy ’a másik’ vagy „egymás”, amikor arról van szó, hogy valamit a neki megfelelő tárgyhoz illesztenek a hajlékban és Ezékiel látomásaiban (2Mó 26:3, 5, 6, 17; Ez 1:9, 23; 3:13).

A keresztény gyülekezetben: Jézus azt tanította, hogy a szellemi kapcsolatok fontosabbak a fizikaiaknál. Azok a nők, akik az Atyja akaratát tették, a ’nővérei’ voltak, és őket nagyobb becsben tartotta, mint a vér szerinti testvéreit (Mt 12:50; Mk 3:34, 35). Aki hajlandó megszakítani a kapcsolatát a rokonaival a Királyságért, ha szükséges, az „százannyit” kap ’nővérek’ és más rokonok formájában most, a jövőben pedig „örök életet” (Mt 19:29; Mk 10:29, 30; Lk 14:26). A keresztény gyülekezetben testvérnőknek hívják a nőket, mintha nővérek lennének (Ró 16:1; 1Ko 7:15; 9:5; Jk 2:15).

Jelképes értelem: A bölcs író, Salamon Jehova parancsolatainak fontosságát hangsúlyozva arra buzdít, hogy legyünk szoros egységben a bölcsességgel. „Mondd a bölcsességnek: »Nővérem vagy«, és az értelmet nevezd rokonodnak” (Pl 7:4).