MERIBA

(veszekedés):

1. Egy hely annak a területnek a közelében, ahol az izraeliták letáboroztak a pusztában Refidimben. Itt történt, hogy Jehova csoda útján gondoskodott vízről, amikor Mózes a botjával ráütött a sziklára a Hóreben. Mózes ekkor „Massának” ( jel.: ’próba; próbatétel’) és „Meribának” ( jel.: ’veszekedés’) nevezte el a helyet. Ezek a nevek annak emlékét őrizték, hogy Izrael veszekedett Mózessel és próbára tette Istent a víz hiánya miatt (2Mó 17:1–7).

2. Később egy Kádes közelében lévő helyre is használták a „Meriba” nevet, és ugyancsak azért nevezték így, mert Izrael veszekedett Mózessel és Jehovával a víz hiánya miatt (4Mó 20:1–13). De a Refidim közeli hellyel ellentétben – ahol az izraeliták az Egyiptomból való kijövetelük után kevesebb mint 2 hónappal táboroztak (2Mó 16:1; 17:1; 19:1) – ezt a Meribát nem nevezték Massának. A Szentírás olykor úgy különbözteti meg a többi helytől, hogy a ’Meriba vizei’ (Zs 106:32) vagy a „Meriba vizei Kádesnél” (4Mó 27:14) és ’a kádesi Meriba vizei’ kifejezésekkel utal rá (5Mó 32:51). Ám a Zsoltárok 81:7, amely arról ír, hogy Jehova megvizsgálja Izraelt „Meriba vizeinél”, a Refidim közelében lévő Meribánál történtekre vonatkozhat. (Vö.: 5Mó 33:8.)

Mózes és Áron nem szentelte meg Jehovát akkor, amikor a Kádes környékén lévő Meribánál csoda útján víz fakadt. Ezért elveszítették a kiváltságot, hogy beléphessenek az Ígéret földjére. Úgy tűnik, hogy ez az eset Izrael pusztai vándorlásának a 40. évében történt (4Mó 20:1, 9–13, 22–28; 33:38, 39).