BÉL I.

A bél az emésztőcsatornának a hasüregben levő, a gyomor és a végbélnyílás közti hosszú, csőszerű része, illetve ennek valamely szakasza. A héber qeʹrev szó az emberi és állati ’belső részeket’, ’beleket’, illetve ’bensőt’ jelenti (2Mó 12:9; 29:13; Zs 5:9). A ’belül’ lévőre utal, és gyakran viszonyszóként jelenik meg ’benne’ és ’közepette’ jelentéssel (1Mó 25:22; 5Mó 11:6).

Egy másik héber szó a belső szervekre a mé·ʽeʹ. Mindig többes számban fordul elő (mé·ʽímʹ), és a 2Sámuel 20:10-ben, valamint a 2Krónikák 21:15, 18, 19-ben ’belső részeket’, ’beleket’ jelent. Egy teremtmény ’belsejét’ is kifejezheti, miként a nagy hal esetében, mely lenyelte Jónást. Ebben a beszámolóban ez a héber szó kétszer fordul elő, és párhuzamba van állítva a nagy hal ’gyomrával’ (Jón 1:17; 2:1, 2). Az emberi szaporítószervekre is utalhat (1Mó 15:4; Ru 1:11). Az érzelmek és a belső szervek közötti egyértelmű kapcsolat miatt a beleket a legmélyebb érzések székhelyének tekintették. (Vö.: Ézs 63:15; Jr 4:19; 31:20.)

A fizikai táplálékot a belek dolgozzák fel. Ez a folyamat jelenik meg metaforikusan az elmebeli, illetve szellemi emésztés érzékeltetésére abban a látomásban, melyben Ezékiel azt az utasítást kapta, hogy egyen meg egy tekercset, megtöltve vele a belső részeit (héb.: mé·ʽímʹ ). Ezékielnek elmélkednie kellett a tekercsben leírt szavakon, és el kellett raktároznia azokat az emlékezetében, hogy szellemi erőre kapjon. Ezáltal szellemi táplálékot és egy közvetítendő üzenetet kapott (Ez 3:1–6; vö.: Je 10:8–10).

A Keresztény Görög Iratokban a szplanʹkhna szó – mely betű szerint ’belső részeket’ jelent – egyszer fordul elő szó szerinti értelemben (Cs 1:18). Más helyeken metaforikus értelemben szerepel, és ’gyöngéd vonzalmat’, valamint ’gyengéd könyörületet’ fejez ki (2Ko 6:12; Fi 1:8; 2:1; Kol 3:12; 1Jn 3:17).