GAMÁLIEL

(feltehetően: ’jutalom [megfelelő bánásmód] Istentől’):

1. Pédacur fia Manassé törzséből, és törzsének fejedelme (4Mó 1:10, 16). Gamáliel a 12 fejedelem egyike volt, akiket Jehova kijelölt, hogy segítsenek Mózesnek és Áronnak számba venni Izrael fiait húszévestől fölfelé, azokat, akik a seregbe vonultak (4Mó 1:1–4, 10). Gamáliel a törzse seregének az élén állt, mely Efraim háromtörzsenkénti beosztású táborához tartozott (4Mó 2:18, 20; 10:23). A hajlék felállítása után a fejedelmek ajándékokat vittek, melyeket Jehova utasítása szerint a találkozás sátra körül végzendő szolgálathoz kellett felhasználni. Gamáliel is bemutatta a maga felajánlását az oltár felavatásának nyolcadik napján (4Mó 7:1–5, 10, 11, 54–59).

2. A szanhedrin tagja, farizeus és törvénytanító, akinek a lábánál Pál apostol az ősi Törvény szigora szerint kapott oktatást (Cs 5:34; 22:3). Általános felfogás szerint Gamáliel ugyanaz, mint Gamáliel, az öreg, akit nagyra becsültek, és aki elsőként kapta meg a „rabban” címet. Ez a cím még nagyobb kitüntetésnek számít, mint a „rabbi”. A Misna (Szóta 48b) ezt mondja Gamálielről: „Rabban Gamliéllel, az öreggel, kihalt a tóra tisztelete és meghalt a tisztaság és az elkülönödés” (Frisch: Szemelvények. 115. o.). Gamáliel minden jel szerint toleráns ember volt, és nem vallott elvakult nézeteket, ami abból a tanácsból is kitűnik, melyet akkor adott, amikor Pétert és a többi apostolt a szanhedrin elé vitték. Gamáliel múltbeli példákkal szemléltette, hogy bölcsen teszik, ha nem akadályozzák az apostolok munkáját, majd hozzátette: „ha emberektől van ez az elgondolás vagy ez a munka, meg fog bukni, de ha Istentől van, nem lesztek képesek megbuktatni őket . . . még esetleg olyanoknak találtattok, akik a valóságban Isten ellen harcolnak” (Cs 5:34–39).