APÓS

A Héber Iratokban a chám szó a férj apját (1Mó 38:13, 25; 1Sá 4:19, 21), nőnemű alakja, a cha·móthʹ pedig a férj anyját (a feleség anyósát) jelöli (Ru 1:14; Mi 7:6).

A héber chá·thanʹ ige azt jelenti, hogy ’házassági szövetségre lép’ (5Mó 7:3; 1Sá 18:20–27; 1Ki 3:1; 2Kr 18:1). A férj apósát, a feleség apját a chá·thanʹ egyik hímnemű melléknévi igenévi alakjával jelölik. A nőnemű melléknévi igenévi alak az anyósra utal (5Mó 27:23).

Mivel az eljegyzett párt összetartozónak tekintették, holott még nem kötöttek házasságot, a nőt a férfi feleségeként emlegették (Bí 14:20). Ezért a férfit ’vőnek’ (a chá·thanʹ szóból képzett főnév) nevezték, akár együtt háltak már érvényesítve ezzel a házasságot (Bí 19:5; 1Sá 22:14; Ne 6:18; 13:28), akár csak tervezték, mint Lót „vejeinek” esetében (1Mó 19:12, 14; vö.: Bí 15:6). Lót lányai csak el voltak jegyezve, különben minden valószínűség szerint a férjükkel laktak volna, nem az apjuk házában. A héber szöveg is arra mutat, hogy a két férfi csak leendő veje volt Lótnak (tehát Lót lányait már eljegyezték ugyan, de még nem vették őket feleségül), ugyanis így is vissza lehet adni a szóban forgó kifejezést: Lót „beszélt vejeivel, akik el akarták venni a lányait [v. „leányait elveendők voltak”]” (1Mó 19:14, ÚV; ÚRB; Kecsk.; IMIT; vö.: Kat.; Szep., 1835).

A Keresztény Görög Iratokban a pen·the·roszʹ szót ’apósnak’ fordítják (Jn 18:13), a női alakját, a pen·the·raʹ-t pedig ’anyósnak’ (Mt 8:14; 10:35; Mk 1:30; Lk 4:38; 12:53; lásd: MENY).