ELEÁZÁR

(Isten segített):

1. Áron főpapnak a feleségétől, Elisebától született, harmadikként megnevezett fia. Eleázár Lévi fiának, Kehátnak a családjából származott (2Mó 6:16, 18, 20, 23; 4Mó 3:2). Amikor Mózes bevezette Izraelben a papi tisztséget, Áron és a fiai, Nádáb, Abihu, Eleázár és Itamár látták el azt (3Mó 8.).

Az Egyiptomból való kijövetel utáni második évben, amikor felállították a hajlékot, Eleázárt a léviták fejedelmeként említik (4Mó 1:1; 3:32). Ekkor legalább 30 évesnek kellett lennie, hisz papi feladatokat látott el (4Mó 4:3).

Eleázár egyike volt azoknak, akik több mint 20 évesek voltak, amikor elhagyták Egyiptomot, és mégis bemehettek az Ígéret földjére. Mivel Lévi törzséből való volt, rá nem vonatkozott Istennek a 12 törzsre kimondott ítélete, vagyis hogy a 20 éves és annál idősebb személyek közül senki sem mehet be az Ígéret földjére, kivéve Józsuét és Kálebet. A lévitákat nem képviselte senki sem a 12 kém közül, akikből 10-en rossz híreket hoztak, és nyilván nem voltak benne a Jehova elleni hitetlen, lázadó zúgolódásban sem (4Mó 13:4–16; 14:26–30).

Nem sokkal a hajlék átadása, valamint Áronnak meg a fiainak a papságra való felszentelése után (3Mó 8.) Nádáb és Abihu törvénytelen tüzet ajánlott fel Jehovának, és megölte őket a Jehovától kijövő tűz (3Mó 10:1, 2; 4Mó 3:2–4). Áron a két hűséges fiával, Eleázárral és Itamárral folytatta a papi szolgálatot. Amikor felosztották a szentély körüli teendőket, Eleázár felügyeletére volt bízva a hajlék a felszerelésekkel együtt, az állandó gabonafelajánlás, az olaj és a füstölőszer (4Mó 4:16). Jehova parancsára Eleázár összeszedte a réz tűztartókat, amelyeket Kórah és a társai (akik közül senki sem volt pap) használtak, hogy füstölőszert füstölögtessenek Jehovának, arra számítva, hogy átveszik a papi teendőket. Ezekből a tartókból vékony fémlapokat készítettek, és bevonták velük az oltárt (4Mó 16:37–40). Eleázár szolgált a vörös üsző bűnért való felajánlásánál, amelynek a hamvát használták bizonyos tisztátalanságoktól való megtisztulásra (4Mó 19:2, 3, 9; Héb 9:13).

Miután Izrael hadba vonult, hogy megbüntesse a midiánitákat a peóri eset miatt, Eleázár segédkezett a midiánitáktól szerzett zsákmány szétosztásában, valamint Istennek a prédára vonatkozó rendeletének a kihirdetésében (4Mó 31:6, 21–41).

Fineást, Eleázárnak Putiel egyik lányától született fiát Jehova békeszövetséggel jutalmazta, amiért buzgón cselekedett a tiszta imádatért abban az időben, amikor Izrael bűnt követett el a peóri Baál miatt. Ez plusznak tekinthető ahhoz a papi szövetséghez képest, amelyet Jehova Lévi törzsével kötött (4Mó 25:1–13; 2Mó 6:25).

Főpap lesz: A pusztai vándorlás 40. évében, Áron 123 évesen bekövetkezett halálával az akkor kb. 70 éves Eleázár lett a főpap (4Mó 33:37–39). Tehát amikor mintegy nyolc hónappal később bementek az Ígéret földjére, Eleázár volt Izraelnek az Ígéret földjén szolgáló első főpapja (4Mó 20:25–28; 5Mó 10:6; Jzs 4:19). Eleázár előtt kellett állnia Józsuénak, hogy kinevezzék Mózes utódjává, és Eleázárnak kellett a továbbiakban támogatnia Józsuét a megbízatásában, illetve közölni vele Jehova döntését a fontos kérdésekben az urim és tummim ítéletével (4Mó 27:18–23). Eleázár együttműködött Józsuéval az Ígéret földjének felosztásánál is a kánaáni győzelem után (Jzs 14:1; 21:1–3).

A nagyobb papi ház feje: A Szentírás nem határozza meg pontosan Eleázár halálának idejét, de úgy tűnik, körülbelül akkor halt meg, amikor Józsué. Eleázár örökébe a fia, Fineás lépett (Jzs 24:29, 30, 33; Bí 20:27, 28). Eleázárt a Jehova igaz imádata iránti buzgalom jellemezte, és tisztességesen igazgatta a papságot egész életében. A zsidó hagyomány szerint míg a hajlék Silóban volt, 16 papi osztály volt: 8 Eleázár családjából, 8 pedig a testvérének, Itamárnak a családjából. Ám Dávid idejében több vezető volt Eleázár családjából, mint Itamáréból. Dávid 16 papi osztályt választott Eleázár háznépéből, és 8-at Itamár háznépéből, tehát összesen 24 osztály szolgált felváltva a templomnál (1Kr 24:1–4).

2. Abinádáb fia, akit felszenteltek, hogy őrizze a szent szövetségládát, melyet apja házába vittek Kirját-Jeárim városában, miután visszavitték a filiszteusok (1Sá 7:1, 2).

3. Az ahóhita Dodó fia; Dávid három legkiválóbb vitézének egyike. Pas-Dammimnál, Dávid hadjárata során, azzal tűnt ki, hogy egy árpával teli földdarabon egymaga leverte a filiszteusokat, „úgyhogy Jehova nagy megmentést szerzett” (1Kr 11:12–14; 2Sá 23:9, 10).

4. A Lévi törzséből való mérárita Mahli fia. Eleázárnak nem voltak fiai, csak lányai, éppen ezért Kís fiai, az unokatestvéreik vették őket feleségül (1Kr 23:21, 22).

5. Egy bizonyos Fineás fia. Úgy említik, mint aki az Ezsdrás Jeruzsálembe érkezése utáni negyedik napon segített a papnak, Meremótnak, amikor kimérték az ezüstöt, az aranyat és a felszerelési tárgyakat a templom használatára (Ezs 8:29, 32, 33).

6. Paros azon leszármazottainak egyike, akik idegen feleségeket vettek maguknak, de eleget tettek Ezsdrás felszólításának, hogy bocsássák el őket (Ezs 10:25, 44).

7. Lévita pap a menetben, melyet Nehémiás rendezett az újjáépített jeruzsálemi fal felavatásakor (Ne 12:42).

8. Jézus nevelőapjának, Józsefnek az ősapja (Mt 1:15).