DÉNÁR
Római ezüstérme, amelynek súlya mintegy 3,85 g volt, tehát az értéke 0,74 dollár lenne. A császár képmása volt rajta, és ez volt az a ’fejadópénzérme’, amelyet a rómaiak megköveteltek a zsidóktól (Mt 22:19–21). Jézus földi szolgálatának idején a mezőgazdasági munkások általában egy dénárt kaptak 12 órányi, vagyis egynapi munkáért (Mt 20:2). Ennélfogva a Jelenések 6:6 rendkívüli állapotokat ír le, amikor azt mondja, hogy egy liter búza vagy három liter árpa egy dénár (egy egész napi munka bére).
Ha azt a drága nárdusolajat, amellyel Lázár nővére, Mária megkente Jézus Krisztust, eladták volna háromszáz dénárért (közel egyévi munka bére), akkor valószínűleg jókora összeg vándorolt volna a pénztartóba, mely Iskariót Júdásnál volt. Nem csoda hát, hogy a becstelen Júdás igencsak elégedetlenkedett, hiszen így ennek a hatalmas összegnek még csak a töredékét sem tudta elsikkasztani (Jn 12:3–6; 13:29; Mk 14:3–11).
Egy római dénár két oldala. A fejoldalon (balra) Tiberius császár arcképe látható
Az irgalmas szamaritánus Jézus szemléltetésében két dénárt (kétnapi munka bére) szánt arra, hogy segítsen egy idegenen, akit nem is ismert, és azt mondta, hogy még további kiadásokat is kész állni (Lk 10:33–35). Ezzel szemben Jézus egy másik szemléltetésében – amely hangsúlyozta, hogy szükség van megbocsátásra – egy rabszolgának elengedték a 60 000 000 dénárnyi tartozását, míg ő képtelen volt elengedni egy rabszolgatársa 100 dénárnyi tartozását (Mt 18:24–33).