KRIZOLIT

Átlátszó vagy áttetsző, sárga vagy zöld színű, kevésbé értékes drágakő, mely magnézium- és vas-szilikátból áll. Általában vulkanikus kőzetekben fordul elő (vagy dolomitban, ill. néhány mészkőfélében), szilárd, kristályos vagy szemcsés formában. A „krizolit” kifejezés a görög khrü·szoʹli·thosz szóból ered, és azt jelenti, hogy ’aranykő’; úgy tűnik, hogy legalább néhány, ókorban élt ember többféle sárga színű drágakőre is ezt a kifejezést használta. Egyiptomban jó minőségű krizolitkristályok találhatók.

Jehova utasításainak megfelelően egy krizolitot (héb.: tar·sísʹ; LXX: khrü·szoʹli·thosz) helyeztek az Áron által viselt ’ítélet melltáskájának’ negyedik sorába, az első helyre, hogy ez jelképezze Izrael 12 törzse közül az egyiket (2Mó 28:2, 15, 20, 21; 39:13). Krizolit is volt azok között a drágakövek között, amelyek Tírusz királyát ’borították’ (Ez 28:12, 13).

Amikor Ezékiel kétszer is olyan látomást kapott, amelyben négy kerék volt, megjegyezte, hogy a kerekek kinézetre „a krizolit izzó fényére emlékeztettek” (Ez 1:15–21; 10:9). Sulamit a kedvesének, a pásztorfiúnak a kezét ’aranyhengerekhez’ hasonlította, melyek „tele [voltak] krizolittal”. Az aranyhengerek talán az ujjakra utalnak, a krizolitborítás pedig a körmökre (Én 5:14). Ugyanígy Dániel is a krizolithoz hasonlította „egy vászonruhás férfi” testét, aki azért jött, hogy elmondja a prófétának, mi fog történni Dániel népével „a napok befejező részében” (Dá 10:5, 6, 14). János apostol az Új Jeruzsálemről szóló látomásában megfigyelte, hogy a város falának hetedik alapja krizolit volt, és hogy erre rá volt vésve egy „a Bárány tizenkét apostolának” a nevei közül (Je 21:2, 10, 14, 20; lásd: ÉKSZEREK, DRÁGAKÖVEK, ÉRTÉKES KÖVEK).