BITÍNIA

Római provincia Kis-Ázsia é. részén. A mai Törökország ény. térségében feküdt, és Isztambultól K felé a Fekete-tenger d. partja mentén húzódott. Miután Pál második misszionáriusi útján Lisztrában Timóteusz is csatlakozott Pálhoz és Siláshoz, együttesen Bitíniába igyekeztek, ám „Jézus szelleme nem engedte nekik” (Cs 16:7). A Szentírásban nem esik szó arról, hogy apostolok prédikáltak volna azon a területen, de nyilvánvaló, hogy voltak ott keresztények, amikor Péter megírta első kanonikus levelét i. sz. 62–64 körül (1Pt 1:1). Ifj. Plinius kormányzóként a római császárnak, Traianusnak címzett levelében Bitíniából írva megemlíti, hogy a tartományban sok keresztény él, és kijelenti, hogy a második század elején a keresztényi hit nem korlátozódott pusztán a városokra, hanem „a falvakban és a tanyákon is” elharapózott (Levelek. X. könyv, 96.).