BETFAGÉ

(héb. eredetű; jelentése valószínűleg: ’a korai fügék háza’):

A beszámoló, melyben szó esik arról, hogy Jézus Jeruzsálem felé közeledett, megemlíti Betfagét, ahonnan kiküldte a tanítványait azért a szamárért, melyen i. sz. 33. niszán 9-én dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe (Mt 21:1, 2; Mk 11:1, 2; Lk 19:29, 30). A Biblia szerint Betfagé az Olajfák hegyén feküdt, Jeruzsálem meg Betánia közelében. Noha egyesek úgy tartják, hogy a Betániától DK-re lévő szurdokban épült, a mai Abu-Dísznál, a hagyomány szerint Betánia és Jeruzsálem között, et-Túr mellett helyezkedett el, az Olajfák hegyének dk. lejtőjén. Ettől a helytől nem messze van az Olajfák hegyének egyik csúcsa. Onnan leereszkedve teljes egészében belátható Jeruzsálem városa. (Vö.: Lk 19:37, 41.)

A Talmud utalásai azt mutatják, hogy Betfagét a Jeruzsálem körüli sabbati övezet határának tekintették (Babilóniai Talmud. Menachoth 78b; vö.: Cs 1:12, Rbi8, lábj.).