BETÁNIA

1. Falu Jeruzsálemtől ’mintegy három kilométernyire’. A mértékegység, melyet az evangéliumíró itt használt, az akkori római stadion volt, és ez a távolság ’tizenöt stadionnyit’ tett ki, mely kb. 2,8 km-nek felel meg (Jn 11:18, Rbi8, lábj.; lásd még: MKB, lábj.). Betánia az Olajfák hegyének k. lejtőjén feküdt, a Jerikóból és a Jordántól Jeruzsálembe vezető ókori út mentén (Mk 10:46; 11:1; Lk 19:29). Ma a helyén a Templomhegytől 2,5 km-re K-DK-re lévő el-Ázárja (el-Zaríje) nevű falvacska található. Ez az arab név azt jelenti: ’Lázár helye’ (KÉP: 2. köt. 950. o.).

Ahogy Kapernaum Jézus galileai otthona volt (Mk 2:1), úgy Betánia a júdeai otthonának nevezhető. Ez volt az a ’falu’, ahová a júdeai szolgálata vége felé (i. sz. 32 októbere–decembere táján) ellátogatott. Itt éltek kedves barátai, Márta, Mária és Lázár (Lk 10:38). Később ebben a faluban támasztotta fel Lázárt csoda útján (Jn 11:1, 38–44).

Jézus hat nappal az utolsó pászkája előtt (a hetenkénti sabbat kezdetekor, i. sz. 33. niszán 8-án) Betániába érkezett (Jn 12:1). A sabbat után (azaz niszán 9-ének kezdetén) a leprás Simon otthonában vacsorázott, ahol jelen volt Márta, Mária és Lázár is. Itt történt, hogy Mária megkente Jézust értékes olajjal. Ez arra ingerelte Júdást, hogy ezt képmutató módon kifogásolja, mire Jézus megfeddte őt (Mt 26:6–13; Mk 14:3–9; Jn 12:2–8). Ekkorra már Jeruzsálembe is eljutott a híre annak, hogy Jézus a környéken tartózkodik, s mivel véget ért a sabbat, a zsidók közül egy nagy sokaság sereglett össze, hogy lássa őt és a feltámasztott Lázárt (Jn 12:9). A következő nap (még mindig niszán 9-én) Jézus dicsőségesen bevonult Jeruzsálembe, nyilván az Olajfák hegyén keresztül, a Betániából vezető úton (Mt 21:1–11; Mk 11:1–11; Lk 19:29–38). Ugyancsak Betániából Jeruzsálembe tartott a tanítványaival niszán 10-én, amikor megátkozta a terméketlen fügefát, amely aztán teljesen elszáradt, mire másnap (niszán 11-én) elhaladtak mellette (Mk 11:12–14, 19, 20).

Földi élete utolsó napjait Jézus nappal Jeruzsálemben töltötte tevékenyen, míg éjszakára, hátrahagyva a nagyvárost, a tanítványaival az Olajfák hegyének k. lejtőjén fekvő Betánia jelentéktelen falujában szállt meg, alighanem Márta, Mária és Lázár otthonában (Mk 11:11; Mt 21:17; Lk 21:37).

Mikor elérkezett az idő, hogy Jézus elváljon a tanítványaitól, negyven nappal a feltámadása után, kivezette őket – nem a templomhoz, melyet addigra már Isten elvetett, hanem – „egészen Betániáig”, az Olajfák hegyére, ahonnan aztán felment az égbe (Lk 24:50–53; Cs 1:9–12).

Az általánosan elfogadott nézet szerint a Jézus napjaiban létező Betánia falva a Benjámin törzséhez tartozó, hajdani város, Anánia (Ne 11:32) helyén épült.

2. A Jordánon túl fekvő Betániára mindössze egyszer történik utalás (Jn 1:28). Ez volt az a hely, ahol János keresztelt, és a jelek szerint ugyanitt beszélt a tanítványainak Jézusról úgy, mint aki „az Isten Báránya” (Jn 1:35, 36). A harmadik században Órigenész Betániát a Béthabara névvel helyettesítette, és a Károli-fordítás is ezt követi. Azonban a legmegbízhatóbb kéziratokban Betánia olvasható. Hogy hol helyezkedett el ez a Jordánon túl, illetve attól K-re lévő Betánia, azt nem tudni. Néhányan, akik azt a nézetet támogatják, hogy a fekvése megegyezik Jézus keresztelkedésének a hagyományos helyével, Betániát a Jordán túloldalára helyezik, szemben Jerikóval. Ám úgy tűnik, a János 1:29, 35, 43; 2:1-ben szereplő feljegyzés egy olyan helyre utal, mely közelebb volt Galileához, míg a János 10:40; 11:3, 6, 17 azt sugallja, hogy hozzávetőlegesen kétnapi járóföldre volt attól a Betániától, mely Lázár otthona volt. Ennélfogva legvalószínűbbnek egy olyan hely látszik, mely a Galileai-tengertől valamivel D-re feküdt; mindamellett a pontos meghatározása lehetetlen.