HAS

Az emberi törzs elülső része, amelyet nem fognak közre bordák; magában foglalja az emésztőrendszert és más szerveket.

A héber beʹten szó nemcsak a has tájékára utalhat (Bí 3:21, 22; Pl 13:25). Sokszor olyankor is használatos, amikor gyermek formálódik az édesanyja testében (1Mó 25:23, 24; Jób 1:21; Zs 127:3; Pr 11:5; Ézs 44:2; Hó 9:11, Káldi, 1865). A gyermekek a hasüregben elhelyezkedő anyaméh gyümölcsei. Van egy másik héber szó is, a reʹchem (v. raʹcham), amely kimondottan az anyaméhre utal, ahogy ez a Jób 31:15-ben is megfigyelhető: „Hát nem Az alkotta őt is, aki engem alkotott az anyaméhben [beʹten]? Nemde Egyvalaki formált bennünket anyánk méhében [reʹchem]?” (Lásd még: 1Mó 49:25; Zs 22:10; Pl 30:16.)

A héber beʹten (has) építészeti kifejezésként is előfordul, mégpedig az 1Királyok 7:20-ban, ahol domborulatra, egy gömbölyded kitüremkedésre utal.

A Keresztény Görög Iratokban a koi·liʹa szó ’üreget’ jelent, és ezt különbözőképpen adják vissza a bibliaversek a szövegkörnyezettől függően: ’has’ (1Ko 6:13, Int; Fi 3:19), ’méh’ (Lk 1:15, 41), ’belek’ (Mt 15:17), és ’belső’ (Jn 7:38).

A ’has’ vagy ’benső’ szó jelképesen a fizikai étvágyra vagy testi vágyakra (Ró 16:18; Fi 3:19), illetve a beszéd és érvelés forrására utal (Jób 15:2; 32:18, 19). A héber beʹten szót gyomornak is fordítják, például amikor Jónás a hal gyomrában volt, a seolhoz hasonlította azt, így szólva: „A seol gyomrából kiáltottam segítségért”, hiszen meghalt volna, ha Jehova nem szabadítja ki őt csoda útján (Jón 2:2; lásd: BÉL I.; MÉH II.).