BARJÉZUS

(Jézus fia):

Egy Páfoszban (Ciprus szigetén) élő, első századi zsidó, aki ’varázsló és hamis próféta’ volt (Cs 13:6). Foglalkozása alapján felvette a ’varázsló’ jelentésű Elimász nevet. (Lásd: ELIMÁSZ.)

Úgy tűnik, Barjézus befolyásos tisztséget töltött be mint Szergiusz Paulusznak, Róma páfoszi prokonzuljának az udvari varázslója és tanácsadója. A jövendöléssel foglalkozó vallás „papjaként” Barjézus természetesen ellenezte a keresztényi hitet, és meg akarván tartani jövedelmező állását, megátalkodottan ellene szegült Pál és Barnabás prédikálásának. Így amikor Szergiusz Paulusz „komolyan igyekezett hallani az Isten szavát”, Elimász „kezdett ellenszegülni nekik, és igyekezett elfordítani a prokonzult a hittől” (Cs 13:7, 8).

Pál ekkor ennek a sátáni varázslónak a szemébe nézett, és „betelve szent szellemmel” így szólt: „Ó, mindenféle csalással és mindenféle gazsággal teli ember, te Ördög fia, te minden igazságosnak ellensége, nem szűnsz meg elferdíteni Jehova helyes útjait? Nos hát, íme, Jehova keze rajtad van, és vak leszel, és nem fogod látni a napfényt egy ideig.” Barjézust azon nyomban vakság sújtotta. A prokonzul Pál csodája láttán – mely az első volt a feljegyzettek között – „ámult Jehova tanításán”, habozás nélkül elfogadta az üzenetet, és „hívő lett” (Cs 13:9–12).