37. FEJEZET
Jehova szólítja Sámuelt
Éli főpapnak két fia van, Hofni és Fineás, akik papokként szolgálnak a hajléknál. Nem tartják be Jehova törvényeit, és nagyon gonoszak az emberekkel. Amikor az izraeliták áldozatot hoznak Jehovának, Hofni és Fineás a legjobb falatokat veszik el maguknak a húsból. Éli tud róla, de nem tesz semmit ellene. Vajon meddig engedi ezt meg Jehova?
Sámuel sokkal fiatalabb, mint Hofni és Fineás, mégsem utánozza őket. Jehova nagyon szereti Sámuelt. Egyik éjszaka Sámuel hallja, hogy egy hang a nevén szólítja. Felkel, odaszalad Élihez, és ezt mondja:
– Itt vagyok!
– Nem hívtalak. Menj vissza aludni! – mondja Éli.
Sámuel visszamegy aludni, de újra ugyanez történik. És amikor a kisfiú már harmadszor hallja a nevét, Éli rájön, hogy Jehova szólítja Sámuelt. Azt mondja neki, hogy ha újra szólítják, így feleljen: „Itt vagyok, Jehova, figyelek rád.”
Sámuel visszabújik az ágyba. Ezután ezt hallja:
– Sámuel! Sámuel!
– Itt vagyok, Jehova, figyelek rád.
– Mondd meg Élinek, hogy megbüntetem őt és a családját – folytatja Jehova. – Tudja, hogy a fiai gonoszságot művelnek a hajlékomban, mégsem tesz ellene semmit.
Másnap reggel Sámuel kinyitja a hajlék ajtóit, ahogy mindig is teszi. Fél megmondani a főpapnak, amit Jehova mondott. Éli azonban rákérdez: „Fiam, mit mondott Jehova? Ne hallgass el semmit!” Így Sámuel elmond neki mindent.
Sámuelt felnőttkorában is támogatta Jehova. Izrael egyik végétől a másikig mindenki tudta, hogy Jehova őt választotta prófétának és bírónak.
„Ne feledkezz meg nagy Teremtődről fiatalságod napjaiban” (Prédikátor 12:1)