„A feltámadás és az élet”

Jézus Pereából megérkezik Betánia határához, egy Jeruzsálemtől 3 kilométerre keletre fekvő faluhoz. Mária és Márta a testvérüket, Lázárt siratják, aki nemrég halt meg. Sokan jöttek el vigasztalni őket.

Márta megtudja valakitől, hogy Jézus már a közelben jár, ezért elébe siet. Elmondja Jézusnak, hogy Máriával együtt milyen gondolatok jártak a fejükben az utóbbi négy napban: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Ám nem vesztette el minden reményét. „Tudom, hogy amit csak kérsz az Istentől, megadja neked” – mondja Márta (János 11:21, 22). Úgy érzi, Jézus még segíthet a testvérén.

Jézus így válaszol: „Feltámad a testvéred.” Márta úgy érti, hogy Jézus arra a földi feltámadásra gondol, amely a jövőben történik majd, és amelyben Ábrahám és még sokan mások reménykedhettek. Kifejezi, mennyire biztos ennek a beteljesedésében: „Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor az utolsó napon” (János 11:23, 24).

De vajon lehetséges, hogy Jézus most azonnal tud valamit tenni, amivel enyhítheti Márta fájdalmát? Emlékezteti őt, hogy még a halál felett is hatalmat kapott Istentől: „Aki hisz bennem, még ha meghal is, életre fog kelni, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem fog meghalni soha” (János 11:25, 26).

Jézus nem azt érti ezalatt, hogy a tanítványai, akik akkor élnek, soha nem fognak meghalni. Még saját magának is meg kell majd halnia, ahogy azt már elmondta az apostolainak (Máté 16:21; 17:22, 23). Ehelyett azt hangsúlyozza, hogy aki hisz benne, örök életet nyerhet. Sokan feltámadás által nyerhetik ezt el. Azok a hűségesek pedig, akik ennek a világrendszernek a befejezésekor élnek, talán egyáltalán nem halnak meg. Mindenki, aki hisz Jézusban, bízhat abban, hogy valamelyik módon megmenekülhet az örök haláltól.

Vajon képes Jézus segíteni a napok óta halott Lázáron? Hiszen az imént mondta: „Én vagyok a feltámadás és az élet.” Jézus megkérdezi Mártától: „Hiszel ebben?” Ő így felel: „Igen, Uram. Hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, az, aki eljön a világba.” Bízva abban, hogy Jézus még most, ezen a napon tehet valamit, hazasiet, és félrehívva Máriát, ezt mondja neki: „Itt a tanító, és hív téged” (János 11:25–28). Mária ezért elsiet otthonról, és mások is utánamennek, mivel azt gondolják, hogy Lázár sírjához megy.

Ő azonban Jézushoz megy, a lába elé borul, és hasonló érzéseket fogalmaz meg, mint Márta: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.” Jézus látva Mária és a gyászolók fájdalmát, felsóhajt, maga is zaklatottá válik, sőt, könnyekre fakad. Együttérzése meghatja a sokaságot. Ám néhányan ezt kérdezik: „Ha a vak szemét meggyógyította, nem tudta volna megakadályozni, hogy ez meghaljon?” (János 11:32, 37).