Kalásztépés sabbatnapon

Jézus és a tanítványai most észak felé mennek, Galileába. Tavasz van, és a mezőkön már szárba szökkent a gabona. A tanítványok éhesek, ezért kalászfejeket tépkednek, és megeszik a gabonaszemeket. Sabbat lévén a farizeusoknak szemet szúr, hogy a tanítványok mit tesznek.

Emlékezzünk csak vissza, hogy nem is olyan rég, Jeruzsálemben a zsidók meg akarták ölni Jézust. Azzal vádolták, hogy megsérti a sabbat törvényét. A farizeusok most a tanítványaira hivatkozva vádolják őt: „A tanítványaid olyasmit tesznek sabbaton, amit nem szabad” (Máté 12:2).

A farizeusok azt állítják, hogy a kalász tépése és megdörzsölése a kezükben egyenlő az aratással és a csépléssel (2Mózes 34:21). Túl szigorúan értelmezik, hogy mi számít munkának, ez pedig terhessé teszi a sabbat megtartását, holott ennek a napnak eredetileg az a célja, hogy vidám és építő alkalom legyen. Jézus példákkal mutat rá téves nézetükre, és arra, hogy Jehova Isten soha nem akarta, hogy így tartsák meg a sabbat törvényét.

Az egyik példa Dávidról és az embereiről szól. Amikor éhesek voltak, megálltak a hajléknál, és ettek a bemutatott kenyerekből. Ezeket a kenyereket – melyeket korábban már elvettek Jehova elől, és kicseréltek frissekkel – szokás szerint a papoknak tették félre. De Dávidot és az embereit mégsem ítélték el amiatt, hogy ettek belőle, mert tekintettel voltak a körülményeikre (3Mózes 24:5–9; 1Sámuel 21:1–6).

Egy másik példaként Jézus ezt mondja: „nem olvastátok a törvényben, hogy sabbatonként a papok a templomban áthágják a sabbatot, mégis vétlenek maradnak?” Ezen azt érti, hogy a papok még sabbatnapon is levágják az áldozati állatokat, és más munkát is végeznek a templomban. Majd így folytatja: „Mondom pedig nektek, hogy nagyobb van itt, mint a templom” (Máté 12:5, 6; 4Mózes 28:9).

Jézus ismét az Írásokból merítve hangsúlyozza a lényeget: „ha megértettétek volna, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot«, nem ítéltétek volna el azokat, akik vétlenek.” Majd hozzáfűzi: „Mert az Emberfia ura a sabbatnak.” Ezzel a királyságának békés, ezeréves uralmára utal (Máté 12:7, 8; Hóseás 6:6).

Az emberiség már régóta rabszolgasorban szenved Sátán uralma alatt, mely tele van erőszakkal és háborúkkal. Micsoda ellentéte ez annak a nagy sabbatnak, amit Krisztus uralma jelent majd! Krisztus elhozza a nyugalom idejét, melyet már annyira várunk, és melyre oly nagy szükségünk van.