A fa-pajzsoskabóca fogaskerekei

RÉGÓTA úgy tartják, hogy az ember találékonyságának köszönhető a mechanikai fogaskerék. De kiderült, hogy ez tévedés. Egy élőlényben is találtak egymásba illeszkedő fogaskerekeket, mégpedig a fa-pajzsoskabóca lárvájában.a Ez a rovar sok kertben megtalálható Európában.

A fa-pajzsoskabóca lárvája mindössze kétezred másodperc alatt képes 3,9 méter per szekundum sebességre felgyorsulni, így a gravitációs erő közel kétszázszorosa hat a testére. Egyetlen szempillantás alatt képes eltűnni. Ahhoz, hogy így tudjon ugrani, mindkét hátsó lábával pontosan ugyanakkora erőt kell kifejtenie, méghozzá ugyanabban a pillanatban. Mi áll e precizitás hátterében?

Gondolkodj el ezen: A tudósok felfedezték, hogy a kabóca két hátsó lábának tövénél van két egymásba illeszkedő fogaskerék. Ezek a fogaskerekek lehetővé teszik, hogy amikor a rovar ugrik, mindkét láb tökéletesen egyszerre rugaszkodjon el. Ha ez nem így történne, akkor az ugrásból irányíthatatlan pörgés lenne.

A nagyobb élőlényeknél az idegrendszer hangolja össze ugráskor a lábakat. A fa-pajzsoskabóca lárvájának azonban túl lassúak lennének ezek az idegi impulzusok. Ezért van inkább két egymásba illeszkedő fogaskereke. „A fogaskerekekről általában emberek által tervezett gépek jutnak az eszünkbe” – mondja Gregory Sutton, író és kutató. De csak azért, mert „máshol még nem kerestük eléggé”.

Mit gondolsz? A fa-pajzsoskabócák fogaskerék-mechanizmusa evolúció útján jött létre, vagy tervezés eredménye?