Olvasóink írják

Figyeljük a világot Újságíró vagyok, és sok kollégám szereti olvasni a „Figyeljük a világot” című rovatot, hogy ötleteket szerezzen saját munkájához. Be kell vallanom, hogy engem is megihlet néhány cikk. Különösen csodálom a fordítóikat és átolvasóikat. A nyelv ilyen magas színvonala nem megszokott a tömegkommunikációs eszközökben.

J. B., Csehország

Évekkel ezelőtt, amikor elkezdtem olvasni az Ébredjetek!-et, legkevésbé a „Figyeljük a világot” című részt élveztem. Most azt gondolom róla, hogy rendkívül felvilágosító. Valójában a „Figyeljük a világot” sok olyan világeseményt tárgyal, mely nincs benne a televízió hírműsoraiban. Csak így tovább!

I. K. M. C., Brazília

Járványos betegségek A „Járványos betegségek — Véget érnek valaha?” (1997. november 22.) című cikksorozat kijelentette: „még mindig a fertőző betegségek okozzák a világon a legtöbb halálesetet — egyedül 1996-ban több mint 50 millióan haltak meg.” Az Egészségügyi Világszervezet jelentése azonban azt mondja, hogy az 1996-ban bekövetkező több mint 52 millió halálesetből a 17 milliót haladta meg azoknak a száma, akiknek a halála fertőző vagy paraziták okozta betegségeknek volt tulajdonítható.

B. B., Egyesült Államok

Ezekhez a megjegyzésekhez a német „Nassauische Neue Presse” című újság volt a forrásunk. Az ebből vett újságcikk nyilvánvalóan rosszul idézte az Egészségügyi Világszervezetet. Ezért értékeljük ezt a tisztázást. (A szerk.)

Dadogás Köszönöm az „Ahogyan megérthetjük a dadogástól való félelmet” (1997. november 22.) című cikket. A gyülekezetünkben van néhány fiatal, akinek ilyen nehézsége van, és én mindig nehéznek éreztem a velük való barátkozást. Így hát örömmel olvastam azokat a gyakorlatias javaslatokat, melyeket adtatok, hogy segítsetek nekünk a dadogókkal bánni. Arra késztettetek minket, hogy támogassuk az ilyen személyeket, s ismertettétek velünk, hogyan tegyük meg ezt.

N. J., Japán

Az iskolában az osztályunkban van két dadogó. Szinte sohasem jelentkeznek, hogy válaszoljanak, és ahogy a cikketek is megemlítette, ha hangos olvasásra kérik meg őket, szemmel láthatóan idegesek. A cikketeknek köszönhetően jobban megértem a félelmet, melyet le kell küzdeniük azért, hogy beszélni tudjanak az osztály előtt.

S. L., Németország

Tizenhat éves vagyok és dadogok. Teljes szívemből szeretnék köszönetet mondani nektek azért a bátorításért, melyet a cikk olvasásából nyertem. Néha lehangoltnak érezzük magunkat, mivel nem tudjuk mindazt megtenni, amit szeretnénk. Ezért nagyszerű látni, hogyan gondol ránk Jehova, és hogyan bátorít minket. Remélem, hogy a cikk segít majd minden olvasójának, hogy értékelje a dadogók erőfeszítéseit.

S. D. A., Olaszország

A cikk nagyon sok fájdalmas emléket idézett fel bennem. De arra is ráébresztett, mennyire törődik velem Jehova, és mennyire megáldott az évek során. Amikor 11 éves koromban megkeresztelkedtem, az volt a leghőbb vágyam, hogy Jehovát nyilvános szónokként dicsérjem. Arra gondoltam, hogy e cél eléréséhez meg kell várnom Isten új világát. De az elmúlt 37 évben kiváltságomban volt számtalan nyilvános előadást tartani. És ugyanígy előadásokat tartottam körzet- és kerületkongresszusokon is.

R. F. D., Anglia

A dadogástól való félelmem visszatart attól, hogy hozzászóljak a gyülekezeti összejöveteleken. Az ajtóról ajtóra végzett prédikálás alatt is aggódom a dadogásom miatt, különösen olyankor, amikor gördülékenyen beszélő személlyel dolgozom együtt. Ez a cikk segített meglátnom, hogy Jehova megérti a nehézségeimet.

C. C. L., Brazília