Eszközök, melyeket a felfoghatatlan kínzáshoz használtak

MEGBORZADSZ a „béklyó”, a „kínzás” és a „kivégzés” szavaktól? Az inkvizíció és a boszorkányperek sok ezer áldozatának Európában (a XIII—XIX. században) ez volt a fájdalmas valóság. Az itt ábrázolt eszközök — melyek a Rajna menti rüdesheimi (Németország) múzeum tulajdonai — abból az időből származnak. Ezek sejtetni engedik az áldozatok szenvedését.

A szerencsétlen áldozatok leírhatatlan kínszenvedésen mentek keresztül, amikor a kihallgatáskor meztelenül ráültették őket az inkvizíciós székre, amelyet hegyes tüskék borítottak. A térdszorító szétroncsolta, illetve tönkretette az áldozat karját, lábát vagy ízületeit. A macska mancsot arra használták, hogy cafatokra tépjék a testét; a test egyetlen részét sem kímélték. A tüskés gallér üszkössé tette az áldozat nyakát, vállát és állkapcsát, s ez hamar vérmérgezéshez és halálhoz vezetett.

A római katolikus egyház által megbízott inkvizítorok ilyen és ehhez hasonló eszközöket használtak a másképp gondolkodókkal való bánásmódjukban — akik főként feljelentett átlagemberek voltak, s akikből most kínzással húzták ki a „gyónást”. Sőt a valdenseket is érintő pápai inkvizíció alatt a kínzóeszközöket még meg is hintették szenteltvízzel.

A kereszténységet súlyos bűn terheli az inkvizícióért. Walter Nigg történész kifejti: „A kereszténység nem fog több áldást tapasztalni, míg végül be nem vallja — nyíltan és mély meggyőződéssel — a bűnöket, amelyeket elkövetett az inkvizíció során, s őszintén és feltétel nélkül le nem mond a vallással kapcsolatos erőszak minden formájáról.”

[Képek a 31. oldalon]

Inkvizíciós szék

Térdszorító

Tüskés gallér

Macska mancs

[Forrásjelzés]

Minden kép: Mittelalterliches Foltermuseum Rüdesheim/Rhein