„Köszönet a Tanúknak egy nagyszerű szombatért”

AZ ÉBREDJETEK! NORVÉGIAI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

Eivind Blikstad, a Telemark Arbeiderblad című norvég napilap egyik rovatvezetője a fenti címet adta egyik cikkének. Először bosszúságát fejezte ki a nem kért postai hirdetésekért, a telefonon keresztüli üzletelésért, és a házaknál tett látogatásokért — különösen, ha ezeket szombat reggel teszik. Majd ezt írta:

„Aztán egyszer csak ott termettek ők. A küszöbön álltak. Jehova Tanúi. Szombat reggel. Az Ébredjetek! folyóiratuk 17. számával, az 1996. szeptember 8-ai számmal »Indiánok — Mit tartogat számukra a jövő?«. Azt akarták tudni, hogy szeretném-e elolvasni a folyóiratot, mert ez valami olyasmit tartalmaz, amiről úgy gondolják, érdekelni fog . . . Mielőtt lehetőségem lett volna azt mondani, hogy engem nem érdekel, egyikük még hozzáfűzte: »Itt van egy cikk az indiánokról. Tudjuk, hogy Ön már sokat írt erről a témáról.«

Ott álltam csőbe húzva. Mert amikor a hiúságodat felébresztik, hajlamos vagy arra, hogy az összes feltett szándékodtól elállj. Odabent, a reggelizőasztalnál a kíváncsiságom nem hagyott nekem békét. Jehova Tanúi és az indiánok jövője őszintén szólva elég furcsa kombináció. Felvettem a szemüvegemet, és elkezdtem olvasni. Tudják, egy kicsit leereszkedő modorban tettem ezt, úgy, ahogy azt maguk is szokták csinálni, amikor tényleg úgy gondolják valamiről, hogy időpazarlás.

Egy szó, mint száz, a cikk, amit a Tanúk írtak az indiánok helyzetével kapcsolatban, nem csupán jó volt, hanem kiváló. Javaslom, hogy a norvég tanárok nyeljék le az előítéletüket. Rendeljenek az osztályukban mindenkinek egy példányt belőle! Példaértékűek a referenciamunkák, pedagógiai szempontból pedig a tanítás kristálytiszta. Végtelenül tisztességes azokban a kérdésekben, amelyekben az indiánok és a Tanúk nézete nem egyezik meg. A becsapásnak semmi jele sem mutatkozott meg benne. Több indián rezervátumban gondot okoz a kaszinók felállítása. Ezek az igen szükséges állást kínálják, de erkölcsi kérdéseket is felvetnek. Az adott témával ügyesen foglalkoztak oly módon, hogy az olvasó bepillantást kaphatott abba, milyen is a mai századunkban indiánnak lenni.”

Blikstad ezt a következtetést vonja le: „Felfrissülve az olvasottaktól, ha már úgyis elkezdtem, elolvastam az Ébredjetek! többi részét is. Az előbb említetteken kívül volt még egy rendkívül megindító cikk a rhonddai bányászvölgyben (Wales) lévő kápolnák és templomok bezárásáról . . .

Vajon teljesen elvesztettem az ítélőképességemet? Egy ateista ellenvetés nélkül magáévá teszi a Tanúk hitnézetét? . . . Nem, nem ma. Állandó emlékeztetőkre van szükségünk annak fontosságát illetően, hogy kitépjük az előítélet gyomait. Ha újra azt hallom, hogy hazudozással vádolják a Tanúkat, legalább azt tudom, hogy az indiánokat illetően nem hazudtak.”

Az amerikai őslakosokról szóló Ébredjetek! számra való különleges igény miatt a Watchtower Society New York-i nyomdái 37 000 különpéldányt nyomtattak belőle. Egy arizonai gyülekezet 10 000-et kért, hogy speciálisan bemunkálja a területét.

Ha szeretne előítélettől mentesen tekinteni Jehova Tanúira, kérjük, nyugodtan írjon e folyóirat kiadóihoz az 5. oldalon felsorolt címek közül az Önhöz legközelebb esőre, vagy hívja fel a helyi Királyság-termet. Nincsenek kötelezettségek, és nem kerül semmibe. Csak egyenes válaszokat fog kapni.

[Kép forrásának jelzése a 31. oldalon]

Indián arc: D. F. Barry fotó, Thomas M. Heski Collection; Táncoló indián: Men: A Pictorial Archive from Nineteenth-Century Sources/Dover Publications, Inc.; Vigvam: Leslie’s; Négyszögletes minták: Decorative Art; Körminták: Authentic Indian Designs