Olvasóink írják
Diszlexia Azért írok, hogy kifejezzem őszinte hálámat „A diszlexia okozta zavar leküzdése” (1996. augusztus 8.) című cikkért. Miután elolvastam „A diszlexia felismerésének módja gyermekek esetében” című bekeretezett részt, férjemmel megvizsgáltattuk a tízéves fiunkat. Megállapítottuk, hogy bizony diszlexiában szenved, és most lépéseket teszünk annak érdekében, hogy mind otthon, mind az iskolában megadjuk neki a szükséges segítséget. A tanárok mindig azt mondták nekünk, hogy nagyon jó képességű gyermek, de nem szorgalmas. Ezért képzelhetitek, mennyire hálásak vagyunk, hogy megjelent ez a cikk.
J. S., Skócia
Két diszlexiás gyermek anyukája lévén örömmel olvastam ezt a cikket. Nagyszerűen oktatásban részesített másokat azzal kapcsolatban, hogy mennyire valós ez a korlátozottság, valamint hogy mennyire nehéz azoknak, akiknek ez a bajuk. El tudod képzelni magadról, hogy nem tudsz elolvasni egy utcai táblát? Vagy hogy próbálsz ételt rendelni az étlapból úgy, hogy nem tudod elolvasni, mi áll benne? Biztos vagyok benne, hogy akiknek ez a bajuk, azok jó hasznát veszik majd ennek az információnak.
M. K., Egyesült Államok
Veszélyeztetett fajok Szívből jövő köszönetet szeretnék mondani a „Veszélyeztetett fajok — miért érdekeljenek bennünket?” (1996. augusztus 8.) című cikksorozatért. Tényleg az a veszély forog fenn, hogy elveszítünk egy kincset. A cikk megőrizte bennem azt a vágyat, hogy Isten megígért új világában éljek, ahol az állatok majd úgy élhetnek, hogy nem fenyegeti őket a kipusztulás veszélye.
D. I., Albánia
Menekültválság Burundiból származó menekült vagyok, és szeretném értékelésemet kifejezni a „Menekültválság — véget fog érni valaha?” (1996. augusztus 22.) című cikksorozatért. Nagyon buzdító volt megtudni Jehova nézőpontját e témával kapcsolatban, és azt, hogy az ősi időkben milyen módon várta el a népétől, hogy szerető kedvességgel bánjanak a menekültekkel. Köszönöm szépen a cikkeket; igazán megvigasztaltak.
D. M., Kenya
Buszszerencsétlenség Amikor az „Úrrá lenni a tragédián Jehova erejével” (1996. augusztus 22.) című cikket olvastam, nem tudtam megállni sírás nélkül, mivel közvetlen kihatással volt rám. Engem is baleset ért, a legjobb barátnőmmel együtt. Ő néhány órával később belehalt a súlyos sérüléseibe. Az utána következő öt éven belül megbirkóztam a bánat és a bűntudat maró érzésével, amelyet azért éreztem, mert én életben maradtam, ő viszont nem. Bízom Jehovában, hogy meg fog emlékezni drága barátnőmről. Együtt érzek azokkal is, akiknek a szeretteik ebben a spanyolországi szerencsétlenségben hunytak el.
J. T., Egyesült Államok
Dadogás Köszönöm a „Még a dadogóknak nyelve is szólni fog” (1996. augusztus 22.) című cikket. Petr Kunc tapasztalata nagyon megerősített. Én is dadogok. Mielőtt bibliai témájú előadást tartok, mindig kérem Jehovát, hogy segítsen érthetően kifejezni magam.
M. M., Olaszország
Amikor betöltöttem a 20. életévemet, azt vettem észre, hogy nehezen tudok beszélni másokkal, valamint az emelvényről Jehova Tanúi Királyság-termében. Ha valamilyen megbízatásom van, utána csurom víz vagyok, és rendkívüli fáradtságot érzek. Valóban nagy buzdítás olyan keresztény hittárs tapasztalatát olvasni, aki e nehézség ellenére szolgálja Jehovát. Segített pozitívan látnom a dolgokat.
M. S., Japán
Indíttatást érzek arra, hogy köszönetet mondjak nektek azért, mert kiadtátok ezt a tapasztalatot. Nekem is ez a bajom már gyermekkorom óta. Petrhez hasonlóan én is vénként szolgálok a gyülekezetben, és Jehovára kell támaszkodnom erőért, hogy el tudjam látni a megbízatásaimat. Most én vezetem a Teokratikus Szolgálati Iskolát, és segítek másoknak a beszédben.
N. O. N., Nigéria