Utánzásra szolgáló minta

AZ ÉBREDJETEK! CHILEI TUDÓSÍTÓJÁTÓL

Giacomo Castellinek Chile északi részén a körülbelül 170 000 főt számláló Antofagasta városában van lakása. Múlt év júniusában az erkélyéről megfigyelt egy csoport embert egy helybeli parkban. „Hihetetlen volt látni, amint tizenévesek együtt nevetnek, és jól érzik magukat a szüleikkel” — írta az El Mercurio újságnak címzett egyik levelében. Hogy megbizonyosodjon erről a szokatlan látványról, lement a parkba.

„Ott egy másik meglepetés ért — figyelte meg a kíváncsi levélíró. — Amikor néhány család befejezte az ebédjét, minden egyes családtag elkezdte összeszedni, ami véletlenül leesett a pázsitra, és mindenki belerakta azt a szemeteszsákjába.”

Majd így folytatta az író: „Meg akartam tudni, kik ezek a szokatlan emberek. Odamentem egy bájos lányhoz, aki könnyűszerrel megnyerhetett volna bármilyen szépségversenyt, és nagyon kedvesen ezt mondta nekem: »Jehova Tanúi vagyunk, és egy kongresszusra jöttünk össze a Regional Stadionba.«” Az ebédszünet alatt a körzetkongresszusról, melyen több mint 3000 ember vett részt, csoportok jöttek ki a parkba, hogy ott megebédeljenek.

A levélíró még a következőt is mondta: „Római katolikus vagyok. Hűségesen eljárok a szent misére, és évekkel ezelőtt még egy zarándokutat is megtettem a franciaországi Lourdes-ba.

Bár alapos keresztényi neveltetésemet tiszteletben tartom, azonban őszintén a következőt kell megkérdeznem magamtól: Mivel rendelkeznek ők, amivel mi mint katolikusok — amely a chilei lakosság legnagyobb részének a vallása — nem rendelkezünk? Miért látszik úgy, hogy ezek a tizenévesek olyan jól érzik magukat a szüleikkel, míg az én három lányom már akkor is elhúzódik tőlem, amikor én még csak javaslatot teszek arra, hogy valahova elmenjünk együtt?

Miért erőszakosak a katolikus gyermekeink, miért kiáltoznak, miért játsszák el a »Power Ranger«-öket, miért vernek meg más gyermekeket . . ., s ezzel szemben ezek a gyerekek miért békések, miért egészségesen vidámak, és miért veszik figyelembe az ökológiát? Mi katolikusok miért nem tudunk anélkül összejönni, hogy bármiféle olyan utálatos üzleti szellembe keverednénk, amely a legszentebb vallásos helyeinket, mint például a La Tirana-i, az andacollói vagy más ereklyét körülveszi?”

A levélíró, Castelli úr a következő kérdéssel fejezi be az újságnak írt levelét: „Vajon közülünk azok, akik katolikusnak és kereszténynek tekintik magukat, olyanok leszünk majd egyszer mint ők? Bárcsak Isten és Szűz Mária segítene nekünk ebben.”