Szellemi virágok nőttek ki Brewery Gulchból

KORSZAKOKKAL ezelőtt a vulkanikus tevékenység cseppfolyósította a föld mélyén lévő vörösrezet, ezüstöt és aranyat. A gőznyomás ezen ásványok hatalmas tömegeit préselte keresztül repedéseken, és az Arizona (USA) déli részén található hegységben rakódtak le, melyet most Mule-hegységnek hívnak. 1877-ben egy hadsereg-felderítő, Jack Dunn a közeli Fort Huachucában kapott munkát, vizet keresett, és ennek a roppant nagy ásványbőségnek a bizonyítékát fedezte fel. Egy aranyásó, George Warren számára részesedés fejében élelemről és felszerelésről gondoskodott, hogy kiaknázza ezt a földet.

George Warren sok földdarabra rátette a kezét, de tisztességtelenül nem tájékoztatta partnerét, Jack Dunnt. Ezek a földtulajdonok Warrent nagyon gazdaggá tehették volna, ám a mértéktelen whiskyfogyasztás befolyására felfedezéseit esztelenül feltette egy olyan versenyen, melyen arra fogadott, hogy le tud hagyni egy lovat. Természetesen mindenét elvesztette. Ezek a földek végül Queen Mine-ként váltak ismertté. Éveken keresztül hatalmas bányászati tevékenységek közel négymillió tonna vörösrezet és mérhetetlen mennyiségű aranyat és ezüstöt hoztak a felszínre a Mule-hegységből, mielőtt 1975-ben bezártak a bányák.

A kemény kőzetek kitermelése olyan bányászokat követel meg, akik értenek ehhez. Ők Angliából, Írországból, Németországból, Olaszországból és Szerbiából jöttek. Amiatt, hogy a legtöbb bánya ösztönző programokat kínált fel, a kemény kőzeteket bányászó emberek keményen dolgozó bányászok is voltak. Mivel e bányászok családja több ezer mérfölddel messzebb lakott tőlük, iszákosakká váltak — így egy vállalkozó szellemű német sörfőző épített egy sörfőzdét a bányákhoz közel. A sörfőzdék olyan termékeket gyártanak, melyekhez nem kell sok feldolgozás az elfogyasztás előtt. Sokan úgy szeretik elfogyasztani, ha hűtve szolgálják fel nekik, barátságos légkörben és némi szórakoztatással egybekötve. Így egy utcában a sörfőzde mellett sok bárt építettek. Ezek megteltek keményen dolgozó, iszákos, kemény kőzeteket kitermelő bányászokkal. Gondoskodás történt a szórakoztatásról, nevezetesen a prostitúcióról és a szerencsejátékról is, melynek az alkohollal együtt hasonló hatása volt a dinamitéhoz. Ez az utca Brewery Gulch (Sörfőzde-szurdok) néven vált ismertté, és mivel veszélyesebb volt, mint az úton 40 kilométerrel lejjebb található hírhedt Tombstone város, hírnévre tett szert.

Végül a legtöbb bányász megnősült, és házat épített, ahol felnevelte családját. Az angol bányászok olyan házakat építettek, melyekben a XIX. század angol bányászai laktak, akik Szerbiából jöttek, azok szerb bányászházakban laktak, akik Németországból, azoknak német, az olaszoknak olasz, az íreknek pedig ír stílusú házaik voltak. Az eredeti város, az öreg Bisbee, egy meredek oldalú kanyonban épült, így az itteni házak a kanyon mindkét oldalán voltak, ahol csak ki lehetett vájni egy kis helyet a sziklás földből. A házaknak ez a páratlan gyűjteménye végül is több mint 20 000 embernek adott otthont, kik közül a legtöbben bányászok és azoknak a családjai voltak, és ez a város most már az egész világról vonzza a turistákat. A várost Bisbee-nek nevezték el az után az ember után, aki nagy mennyiségű pénzt fektetett be a bányákba, de valójában sohasem jött a városba a nevét viselve.

Amint a város nőtt, úgy növekedett a Brewery Gulchon lévő bárok száma is. Egyszer több mint 30 bár működött mindössze két háztömbnyi területen — és ezen a területen az aranytartalmú vízmosások mentén a prostitúció is virágzott.

1950 körül néhány Tanú család Bisbee-be költözött. Prédikálásuk ahhoz vezetett, hogy Jehova Tanúinak megalakult itt egy gyülekezete, és 1957-re tagjainak száma 12-re emelkedett. Szükségük volt egy összejöveteli helyre, így kibéreltek egy olyan helyiséget, amit anyagi szempontból meg tudtak maguknak engedni — egy üzlethelyiséget a Brewery Gulchon, mely szemben volt St. Elmo bárjával. Nem volt sok nehézségük azon emberek miatt, akik gyakran elmentek a körülöttük lévő erkölcstelen létesítményekbe. Időnként egy részeg ember betámolygott az esti összejövetel alatt, de csak leült a hátsó részen, és hallgatott — néhányan még adományt is adtak, mielőtt elmentek.

Idővel a gyülekezet megvásárolt egy földterületet a Királyság-terem számára — ez 11 kilométerre volt Brewery Gulchtól és erkölcstelen légkörétől. A termet 1958-ban építették fel és adták át. Az épületet háromszor renoválták és bővítették ki, és még mindig jó szolgálatot tesz a gyülekezetnek.

Amikor 1975-ben bezárták a bányákat, maga a város is majdnem bezárt velük együtt. A bányászok és családjaik olyan városokba költöztek, melyeknek bányái még mindig működtek. Azoknak a lakosoknak, akik még ottmaradtak, legtöbbje nyugdíjas bányász volt és ezeknek a családjai.

A híres Brewery Gulch most már csak turistacsalogató. Már csak egy bár működik ott, a sörfőzde épülete pedig jelenleg egy családi vendéglő helyszíne. A prostituáltak területét lerombolták, jóllehet ennek nyomai a területen lévő néhány ház körüli kerítésen még mindig láthatók. Ezeket rozsdás ágyrugókból és keretekből készítették. Az egykor rendkívül erkölcstelen Brewery Gulch most már csak egy különlegesség, mely vonzza a kíváncsi embereket.

A gyülekezet jelenleg 48 hírnökből áll, és még mindig növekszik. Nagyon érdekes házról házra prédikálni. A Tanúk olyan nyugdíjas bányászokkal találkoznak, akik eredetileg Angliából, Írországból, Németországból, Olaszországból és Szerbiából jöttek, valamint sok művésszel, kik közül néhányan házuk tornácán mutatják be munkáikat.

A növekedés egyrészt azért van, mert egy hölgy, aki egykor gyakran ott volt az egyik megmaradt Brewery Gulch-i lármás bárban — ezt St. Elmónak hívták —, többé már nem megy el oda. A hölgy neve Julie. Julie nem csak hogy odajárt, hanem a lármásabb kuncsaftokhoz tartozott. Részt vett az erkölcstelen szórakozás minden különböző fajtájában, amit csak felkínáltak, valamint a gyakori verekedésekben, amit néha férfiakkal vívott meg. Julie-t megragadta az az üzenet, melyet Jehova Tanúi vittek, mivel meglepően mások voltak azok az emberek, akik az ajtajához jöttek. Julie-nak hatalmas változtatásokat kellett megtennie, és ez igénybe vett néhány évet, de most már tevékeny megkeresztelt Tanú. Férje és három gyermeke szintén rendszeresen eljárnak az összejövetelekre, és előrehaladást tesznek.

Bisbee-ből város lett a geológiai kincsek miatt, melyek korszakokkal ezelőtt rakódtak ott le. Az emberek többé már nem kutatnak ezek után, de sokan keresik a valódi kincset, mely az igaz Istenről, Jehováról és Királyságáról szóló ismeret. A légkör, mely a Brewery Gulchon lévő régi Királyság-terem körül volt, durva, erkölcstelen romlottságot árasztott, ám a szellemi virágokat a terem belseje táplálta. Az eredeti 12 hírnök közül, akik abban a régi teremben jöttek össze, 7 volt általános úttörő. Volt még ott hét gyermek is. Úgy tűnhet, hogy az a kedvező szellemi légkör, melyet ez a kicsiny buzgó csoport élvezett a teremben, legyőzte a kívül lévő erkölcstelen légkört.

E gyermekek közül hatan kivették részüket a teljes idejű szolgálat valamely formájából mint Jehova Tanúi. John Griffin elment az Őrtorony Gileád Biblia Iskolára. Jóllehet többé már nincs a misszionáriusi szolgálatban, de vénként még mindig Jehovát szolgálja kijelölt országában, Costa Ricában. Nővére, Carolyn (mostani nevén Jasso), általános úttörő az arizonai Sierra Vistában. Nancy Pugh is elment a Gileádra, Chilében szolgált misszionáriusként, és még mindig ott van, bár már nem a misszionáriusi szolgálatban. Bátyja, Peter úttörőszolgálatot végzett, és Spanyolországba ment, hogy ott szolgáljon, ahol szükség volt. Susan és Bethany Smith együtt összesen 50 évig voltak általános úttörők Bisbee-ben, és még mindig ott szolgálnak.

Isten Szava valóban „ható”, olyannyira, hogy még Brewery Gulchon is szellemi virágok nőttek (Zsidók 4:12). (Beküldött cikk.)

[Kép a 23. oldalon]

A Királyság-terem előzőleg ennek az épületnek a második szintjén volt