Olvasóink írják

Holocaust  Mindig is gondolkodtam rajta, hogy miért nem emelt szót soha senki a holocaust ellen. „A holocaust — ki beszélt róla nyíltan?” (1995. augusztus 22.) című cikksorozat válaszolt a kérdésemre. Jehova Tanúi nyíltan beszéltek, és én nagyon büszke vagyok a Tanú-társaimra!

C. B., Egyesült Államok

Mint nem önök közé tartozó személy, hadd gratuláljak azért, ahogy a holocaust témáját kidolgozták. Az ember emberrel szembeni embertelenségének eme gonosz megnyilvánulásával kapcsolatban az önök tárgyilagos kidolgozása volt a legfelvilágosítóbb, amivel valaha is találkoztam. Az a bátorság, amit Tanú-társaik akkoriban tanúsítottak, olyasvalami, amiről a világ sajnos keveset tud.

L. B., Anglia

Édesapám Sachsenhausenben vesztette életét. Legidősebb bátyám szintén náci bebörtönzés miatt hunyt el. Még mindig élénken él az emlékezetemben, hogyan üldözték a nácik Jehova Tanúit. Így hát arra érzek indíttatást, hogy kifejezzem értékelésemet a cikkekért. Bravó!

F. D. J., Kanada

Mély benyomást tettek rám a cikkek. De azzal nem értek egyet, hogy egyes egyedül Jehova Tanúi voltak a „hang a csendben”. A kommunisták is óva intették az embereket Hitlertől, még mielőtt hatalomra került. Sokan koncentrációs táborokban végezték.

B. W., Németország

Az „Ébredjetek!” készséggel elismeri, hogy Hitlernek sok politikai ellensége volt. A cikkek azonban kifejezetten a vallásos szervezetek kudarcára utaltak, melyek többsége összejátszott a náci rezsimmel. Maguk a nácik azonosították úgy Jehova Tanúit, mint fő vallásos ellenségüket. Ezért a Tanúk voltak az egyetlen vallásos csoport, amely saját azonosító rabjelet kapott a koncentrációs táborban — a gyalázatos lila háromszöget. (A szerk.)

Földrengés Japánban  Sírtam, amikor a „Hirtelen katasztrófa Japánban — ahogy az emberek megbirkóztak vele” (1995. augusztus 22.) című cikket olvastam. Legkedvesebb keresztény testvérnőmet veszítettem el abban a földrengésben. Nagyon buzgó volt. Tudom, hogy fel lesz támasztva, és újra láthatom majd. Nagyon hálás vagyok mindazért a szellemi és anyagi támogatásért, amit a gyülekezet és a Társulat részéről kaptunk. De mégis sírok, amikor arra gondolok, hogy mi történt aznap.

T. M., Japán

Teljesen elámultam, hogy a Tanúk milyen szervezettek és gyorsak. Amikor a koreai gyülekezethez tartozó testvérek törődő levelét olvastam, egyszerűen csak sírtam és sírtam. Annyira boldog voltam attól a gondolattól, hogy egy ilyen melegséggel átitatott szervezethez tartozom.

M. K., Japán

Szexuális zaklatás   Köszönöm szépen a „Fiatalok kérdezik: Szexuális zaklatás — hogyan védhetem meg magamat?” (1995. augusztus 22.) című cikketeket. Tizenhét éves vagyok, és az iskolában találkoztam egy nem keresztény fiúval. Megbíztam benne, de később a barátaival zaklatott, perverz ajánlatokat tett, és megfenyegetett. El kellett jönnöm abból az iskolából, hogy megszabaduljak a helyzettől. Sokat tanultam ebből a cikkből. Most már tudom, mit tegyek, ha arra kerül sor, hogy a másik nemmel van dolgom.

T. G., Portugália

Az egyik munkatársam szexuálisan zaklatott, és megfenyegetett. Mivel gyermekkoromban megbecstelenítettek, gyakran nehezen tudom megvédeni magam. Mégis, többször megkértem, hogy hagyjon békén. Végül elmondtam a munkaadónknak, hogy mit csinál, és utána békén hagyott. Tényleg nagyra értékelem a cikket. A nőknek tudniuk kell, hogyan intézzék el ezt a nehézséget.

V. A., Egyesült Államok