Olvasóink írják

Kereszténnyé lett katona Könny szökött a szemembe, amikor a „Gyilkolásra képeztek ki, most pedig életet kínálok fel” című cikket (1994. szeptember 8.) olvastam. Egy palesztin „testvérnek” nevez egy zsidót — csak Jehova szervezetében található ilyen egység!

K. T. O., Malajzia

A chop Köszönöm szépen „A chop — az aláírásod” című, érdekes cikket (1994. május 22.). A férjemmel egy tajvani buddhista szerzetest segítünk a Biblia tanulmányozásában. A szerzetes megjegyezte, hogy milyen pontos volt a cikk! Aztán írt az édesanyjának Tajvanra, és arra kérte, küldjön nekünk egy chopot, amelyre rá van vésve a nevünk. Nagyon fellelkesedtünk!

K. J., Egyesült Államok

Unalom Éppen most olvastam el az „Unalmas az életed? Változtathatsz rajta!” című cikksorozatot (1995. január 22.), és el kell mondanom, milyen sokat segített. Soha nem éreztem úgy, hogy unatkozom, de nagyon elégedetlen voltam az életemmel a hétköznapi elfoglaltságaim egyhangúsága miatt. A cikk arra késztetett, hogy teljesen más megvilágításban lássam a dolgokat.

S. V., Egyesült Államok

Kanári-szigetek Miután elolvastam az 1994. november 22-i számban megjelent „A Kanári-szigetek — kellemes éghajlat, elragadó táj” című cikket, szeretném kifejezni az értékelésemet ezért, és az ehhez hasonló cikkekért, melyek az Ébredjetek!-ben jelennek meg. Az ilyen cikkek növelik ismereteinket csodálatos földünkről és Jehova különféle teremtményeiről, valamint fokozzák az irántuk mutatott értékelésünket. Köszönöm, hogy elvisztek minket ezekre az izgalmas „kirándulásokra”.

D. G., Egyesült Államok

Misszionáriusok Nagyra értékeltem a „Misszionáriusok — a világosság vagy a sötétség képviselői?” című nagyszerű cikksorozatotokat, különösen az „Igaz tanítványok képzése napjainkban” című hatodik részt (1994. december 22.). Gyülekezetünk nagy hasznot merített abból, hogy együtt tevékenykedett egy Gileádot végzett misszionárius házaspárral. Bölcs tanácsuk és buzgalmuk arra indított, hogy tegyem életutammá a teljes idejű szolgálatot.

J. K., Botswana

Ellenálltak a nácizmusnak Megható volt számomra a „Nem támogattuk Hitler háborúját” című cikk (1994. október 22.). Volt benne egy kép hat osztrák püspök „Ünnepélyes nyilatkozatáról”, melyben a nácizmust támogatták. Az egyikük éppen az a püspök volt, aki engem 1928-ban megbérmált, amikor jezsuita diák voltam. Nevetségesnek tartom ezt a „bérmálást” egy olyan ember részéről, aki maga sem tudta, hogyan maradjon szilárd a keresztény hitben! A háború miatt megszűntem a katolikus egyház tagja lenni. Hazámat is elhagytam. Jóllehet megpróbáltam a magam módján ellenállni a háborúnak, nem volt olyan erőm, mint Wohlfahrtéknak. Még mindig emlékszem Jehova két Tanújára, akik nem voltak hajlandók fegyvert viselni. Azonnal kivégezték őket. Csodálom az ilyen embereket.

P. K., Chile

Fiatalok kérdezik Köszönöm a „Fiatalok kérdezik: Hogyan tudom jobbá tenni a ruhatáramat?” című cikket (1995. január 22.). A cikk hatására nekiálltam rendet rakni teletömött szekrényemben. Mindennap gondot okozott találni valamit, amit felvehetek, pedig rengeteg ruhám van. De most hasznos ötleteiteknek köszönhetően már sokkal könnyebben találok valamit.

T. B., Hawaii

Köszönöm a kitűnő gondolatokat, melyeket a „Hóbortok — mi a varázsuk?” és a „Hóbortok — vajon kövessem a legújabb divatot?” című cikkek tartalmaztak (1994. november 22. és december 8.). Keresztény vén vagyok, és bevallom, nem mindig könnyű tartózkodni attól, hogy ráerőltessem másokra az én normáimat. De az olyan, általatok használt kifejezések mint „mások érzéseinek és beállítottságának figyelembevétele”, és olyan öltözködési és viselkedési formák elkerülése, amelyeket mások esetleg szélsőségesnek tartanak, valóban elérik a szíveket.

D. Č., Horvátország