Szenvedélyes szerencsejátékosok — Mindenképpen vesztesek
„A SZERENCSEJÁTÉK-SZENVEDÉLY betegség, ugyanúgy, ahogyan az alkoholizmus és a kábítószer-függőség is betegség” — jelentette ki a francia Jean Ades professzor. „Ez egy kábítószer nélküli függőség . . . [és] egyre többen fedezik fel, hogy függőségben szenvednek” — mondta. A szenvedélyes szerencsejátékosoknak, még miután hatalmas pénzösszegeket veszítenek is, gyakran az a rögeszméjük, hogy vissza kell nyerniük az elvesztett pénzt azáltal, hogy még tovább játszanak. „A legtöbb vesztes könnyen túlteszi magát a csalódáson. Néhányuk esetében azonban olyan ellenállhatatlan a vágy a szerencsejáték folytatására, hogy tönkreteheti az életüket — írta egy újságíró Franciaországban. — Állandóan azt ígérgetik maguknak, hogy le fogják vetkőzni a szokásukat, de az mindig fölébük kerekedik. Szerencsejáték-függőségben szenvednek.”
Egy dél-afrikai szerencsejátékos beismerte: „Ha az ember szerencsejáték-függőségben szenved, és leül rulettezni vagy huszonegyezni, semmi egyéb nem számít. Elönti az adrenalin, és az utolsó centjét is felteszi még egy forgatásra vagy osztásra . . . Az adrenalintartalékaimból merítve egyfolytában több napon és éjjelen keresztül ébren tudtam maradni, a kártyákat és a számokat figyelve, és arra az örökké bizonytalan szupernyereményre várva.” Azután így fejezte be: „Sokan vannak úgy, mint én, hogy nem tudnak megállni néhány száz vagy akár néhány ezer randnál. Addig folytatjuk a szerencsejátékot, amíg mindenünk el nem úszik, és amíg a családi kapcsolataink jóvátehetetlenül tönkre nem mennek.”
Henry R. Lesieur, a New York-i Szent János Egyetem szociológiaprofesszora azt írta, hogy a szerencsejáték utáni vágy — akár nyernek, akár veszítenek a játékosok — olyan heves, „hogy sok szerencsejátékos napokig nem alszik, nem eszik, és még a fürdőszobába se megy ki. Ha valaki benne van a játékban, minden másról megfeledkezik. A várakozás időszakában »feldobottság« is tapasztalható, melyet általában izzadó tenyerek, szapora szívverés és émelygés jellemez.”
Egy személy, aki korábban szerencsejáték-függőségben szenvedett, beismeri, hogy nem a nyerés táplálta sokáig tartó szokását, hanem magából a játékból eredő „feldobottság”, vagyis izgalom. „A szerencsejáték rendkívül heves érzelmeket kavar fel — jegyezte meg. — Ahogy forog a rulettkerék, ahogy a szerencse válaszára vársz, van egy olyan pillanat, amikor forog veled a világ és majdnem elájulsz.” André, egy francia szerencsejátékos egyetért ezzel: „Ha 10 000 frankot tettél fel egy lóra, és még száz métert kell megtennie, akár azt is közölhetné veled valaki, hogy meghalt a feleséged vagy az anyád, rá sem hederítenél.”
André megmagyarázza, hogyan volt képes folytatni a szerencsejátékot még azután is, hogy nagy összegeket veszített. Kölcsönt vett fel bankoktól, a barátaitól és uzsorásoktól, mértéktelenül magas kamatra. Csekkeket lopott és postai takarékkönyveket hamisított. Magányos nőket csábított el, mikor elment a kaszinókba, aztán eltűnt a hitelkártyájukkal. Egy francia újságíró így írt Andréról: „Addigra már nem érdekelte, hogy valaha is képes lesz-e rendezni katasztrofális anyagi helyzetét. Egyedül a megszállottsága irányította.” Bűnözni kezdett és börtönbe került. Házassága zátonyra futott.
A szenvedélyes szerencsejátékosok a kábítószeresekhez és az alkoholistákhoz hasonlóan tovább játszanak, jóllehet ez az állásukba, az üzletükbe, az egészségükbe, és végül a családjuk elvesztésébe kerül.
Franciaországban sok város a közelmúltban nyitotta meg kapuit a szerencsejáték előtt. Ahol más üzletek kudarcba fulladtak, ott a zálogházak virágzó üzletnek örvendenek. A tulajdonosok szerint a szerencsejátékosok gyakran az összes pénzüket elveszítik, és gyűrűket, órákat, ruhát és egyéb értékes tárgyakat cserélnek be, hogy annyi benzint tudjanak venni, amivel hazamehetnek. Az Egyesült Államokban néhány tengerparti városban új zálogházak nyíltak; egyes helyeken három-négy, vagy még több is van egymás mellett.
Néhányan bűnözőkké lettek, hogy fenntartsák szokásukat, a szerencsejátékot. Lesieur professzor szerint az eddig végzett kutatások „törvénytelen eljárások széles skálájára derítettek fényt a szenvedélyes szerencsejátékosok körében . . . [mint például] csekkhamisítás, sikkasztás, lopás, fegyveres rablás, bukmékerség, zsebtolvajlás, szélhámosság, lopott áruk eladása”. Idetartoznak még a hivatali visszaélések, amikor a szerencsejátékosok meglopják a munkáltatójukat. Gerry T. Fulcher, a Szenvedélyes Szerencsejátékosok Nevelésével és Kezelésével Foglalkozó Intézet igazgatója szerint a több ezer megállapítottan szenvedélyes szerencsejátékos közül a 85 százalék bevallotta, hogy lopott a munkaadójától. „Valójában pusztán anyagi szempontból nézve a szerencsejáték-szenvedély rosszabb lehet, mint az alkoholizmus és a kábítószerrel való visszaélés együttvéve” — mondta.
További kutatásokból arra lehet következtetni, hogy a büntetlen előéletű, szenvedélyes szerencsejátékosok kétharmada, a büntetett előéletűeknek pedig a 97 százaléka beismerte, hogy részt vett törvénytelen eljárásokban, hogy fedezze a szerencsejáték költségeit vagy törlessze a szerencsejátékból származó adósságait. Az Egyesült Államokban, a Mexikói-öböl partján levő városokban, ahol elterjedt a törvényes szerencsejáték, 1993-ban tizenhat bankrablás történt, négyszer annyi, mint az azt megelőző évben. Egy férfi nyolc bankot rabolt ki, ahonnan 89 000 dollárt vitt el, hogy folytathassa szokását, a szerencsejátékot. Más bankokban olyan szerencsejátékosok hajtottak végre fegyveres rablást, akik nagy összegeket voltak kénytelenek kifizetni hitelezőiknek.
„Amikor a megrögzött szerencsejátékosok megpróbálják levetkőzni szokásukat, elvonási tüneteket tapasztalnak, csakúgy, mint a dohányosok vagy a kábítószer rabjai” — jelenti ki a The New York Times. A szerencsejátékosok azonban elismerik, hogy nehezebb lehet leszokni a szerencsejátékról, mint más rossz szokásokról. „Néhányunknak már van tapasztalata az alkoholizmusban és a kábítószerrel való visszaélésben is — mesélte az egyikük —, és mindannyian egyetértünk abban, hogy a szerencsejáték-szenvedély sokkal rosszabb, mint bármely más függőség.” Dr. Howard Shaffer, a Harvard Egyetem Függőségeket Tanulmányozó Központjának munkatársa azt állította, hogy azoknak a szenvedélyes szerencsejátékosoknak, akik megpróbálják abbahagyni a játékot, legalább a 30 százaléka „az ingerlékenység jeleit mutatja, vagy gyomorpanaszokat, alvászavarokat, a normálisnál magasabb vérnyomást és pulzust tapasztal”.
Dr. Valerie Lorentz, a marylandi Baltimore-ban (USA) levő Kóros Szerencsejáték Országos Központjának igazgatója úgy fogalmazott, hogy ha további fogadásokat kötnek is, a megrögzött „szerencsejátékosoknak egészségi problémákkal kell szembenézniük: krónikus fejfájással, migrénnel, légzési nehézségekkel, szorongató fájdalommal, szívritmuszavarral, valamint kezük és lábuk zsibbadtságával”.
Azonkívül itt van még az öngyilkosságok kérdése. Mi lehet rosszabb, mint az, hogy egy közismerten „nem halálos kimenetelű függőség” halált okoz? Az egyik amerikai megyében például, ahol nemrégiben megnyitottak néhány szerencsejáték-kaszinót, „megmagyarázhatatlan módon kétszeresére nőtt az öngyilkosok aránya — jelentette a The New York Times Magazine —, jóllehet egyetlen egészségügyi alkalmazott se volt hajlandó a növekedést összefüggésbe hozni a szerencsejátékkal”. Dél-Afrikában egy hét alatt három szerencsejátékos követett el öngyilkosságot. A szerencsejáték és az abból eredő, törvényes vagy törvénytelen úton kialakított adósságok miatti tényleges öngyilkosságok számát nem ismerjük.
Az öngyilkosság tragikus módon vet véget a szerencsejáték satuhoz hasonló szorításának. Vizsgáld meg a következő cikkben, hogyan találtak néhányan jobb megoldást a megszabadulásra.
[Oldalidézet a 6. oldalon]
Virágoznak a zálogházak — csakúgy, mint a bűnözés