Vajon alma volt, amit Ádám evett?

NEM tudjuk. Sok ember úgy gondolja, hogy a „tiltott gyümölcs” alma volt, és a művészek századokon át annak festették le. Ám a Biblia nem nevezi meg a fát vagy annak gyümölcsét. Éva egyszerűen úgy utalt rá, hogy ’annak a fának gyümölcse, mely a kertnek közepette van’ (1Mózes 3:3).

Érdekes ebben a tekintetben az Insight on the Scriptures (Éleslátás az Írásokból) című könyvben megjelenő „Alma” címszó:

„Sok találgatás létezik azzal kapcsolatban, hogy a héber tap·púahh szó milyen fát és gyümölcsöt jelöl. Maga a szó olyasvalamire utal, amit az aromája vagy az illata alapján ismernek fel. A na·phahh tőszóból ered, amelynek jelentése ’fúj; liheg; levegőért kapkod’ (1Mó 2:7; Jób 31:39; Jr 15:9). Ezzel kapcsolatban M. C. Fisher ezt írta: »A [na·phahh szóval való] kapcsolat elsőre erőltetettnek tűnik jelentéstanilag, de a ,lélegezni’ és a ,valamilyen illatot árasztani’ gondolatok összefüggnek. A puah mint másodlagos forma jelentése ’fúj’ (a szél) és ’kellemes illatot bocsát ki, illatozik’.« (Theological Wordbook of the Old Testament, 1980-ban kiadta R. L. Harris, II. kötet, 586. oldal.)

Többfajta gyümölcsöt is felvetettek az alma helyett, például a narancsot, a citronádot, a birsalmát és a kajszibarackot . . . A rokon arab szó, a tuffah jelentése azonban elsősorban ’alma’, és figyelemre méltó, hogy a héber Tappuah és Béth-tappuah helyneveket (amelyeket valószínűleg azért neveztek így, mivel a környékükön elterjedt volt ez a gyümölcs) megőrizték az arab megfelelőikben ennek a szónak a használata által (Jzs 12:17; 15:34, 53; 16:8; 17:8). Ezek a helyek nem az alföldön, hanem a dombos vidéken helyezkedtek el, ahol az éghajlat általában valamivel mérsékeltebb. Továbbá nem zárható ki teljesen az éghajlati változások lehetősége a múltban. Izraelben valóban nőnek ma almafák, s ezzel úgy tűnik, kielégítően megfelelnek a bibliai leírásnak. Sőt, William Thomson, aki sok évet töltött Szíriában és Palesztinában a múlt században, arról számolt be, hogy még Filisztea síkságain, Askelon területén is talált almáskerteket. (The Land and the Book, átdolgozta J. Grande 1910-ben, 545., 546. oldal.)

Az almafa (Pyrus malus) főként az Énekek énekében van megemlítve, ahol Sulamit pásztor társának szerelmes kifejezéseit az almafa kellemes árnyékához és gyümölcsének édes ízéhez hasonlítják (Én 2:3, 5). A fiú pedig az alma illatához hasonlítja a lány leheletét (Én 7:8; lásd még 8:5). A Példabeszédek szerint (25:11) a helyénvaló, alkalmas időben mondott beszéd olyan, mint »az aranyalmák ezüstvésetekben«. Ezen kívül már csak a Jóel 1:12-ben történik utalás az almára. Egyáltalán semmilyen Írás szerinti alapja sincs annak az elterjedt hagyománynak, hogy az édeni tiltott gyümölcs alma volt.” (Insight on the Scriptures, I. kötet, 131—132. oldal.)