Szemináriumok Jehova Tanúi és az orvosok közötti kapcsolat javítása érdekében

A KERESZTÉNYEKNEK Isten törvénye megtiltja, hogy bármilyen módon vért juttassanak magukba (Cselekedetek 15:28, 29). Amikor valaki engedelmeskedik ennek a törvénynek, az olykor félreértésekhez vezet, melynek eredményeként a keresztényektől megtagadják a betegségeikre vonatkozó, rendelkezésre álló és hatásos alternatív orvosi kezelést.

Jehova Tanúi egy hasznos összekötő szolgálatot létesítettek a jobb megértés kedvéért, valamint azért, hogy segítsenek az orvosoknak a vér nélküli kezelés biztosításában. Jehova Tanúi Vezető Testülete Brooklynban (New York) létrehozta a Kórházi Információs Szolgálatot (KOISZ), hogy kiválasztott Tanú véneket képezzenek ki arra, hogy a Kórházi Összekötő Bizottságokban (KÖB) tevékenykedjenek. Orvosi kutatásokat végeztek, és az eredményeket a KÖB-öknek szóló szemináriumokon tették közzé. Másfelől ezt az információt az orvosoknak és az egészségügyi központoknak is bemutatták. Más tapasztalt orvosokkal szintén meg lehet szervezni egy szaktanácskozást annak érdekében, hogy elkerüljék az összeütközést.

Sikeres volt ez a program? A közzétett információ tényleg hasznosnak bizonyult? Hogyan reagáltak rá az orvosok? A nemrég megtartott KÖB-szemináriumon részt vett egyik orvosdoktor által elmondott következő benyomások tájékoztató jellegűek és bíztatóak.

„Remélem, hogy őszintének és hasznosnak fogják tartani ezeket a benyomásokat.

Először is hadd mondjam el, hogy kiváltság volt, hogy megkértek, vegyek részt a Kórházi Összekötő Bizottság második Szemináriumán, melyet a Kórházi Információs Szolgálatok személyzetének tagjai tartottak, akik Jehova Tanúi New York-i világközpontjából jöttek. Várakozásaimnak nemhogy megfelelt, hanem messze felülmúlta azokat. Az elnöklő nyitó megjegyzései meghatározták a kétnapos ülésszak jellegét. Kihangsúlyozta, hogy a KÖB nem csupán egy mechanizmus, amely a gyengélkedő Tanúk kórházi tartózkodása alatt felmerülő szükségletek kielégítésére válaszol. A bizottság aranyat érő lehetőséget ad arra, hogy lelepleződjön az a sok koholmány, melyet a nagy nyilvánosság, az orvosok, kórházi adminisztrátorok és más orvosi személyzet általában gondol a Tanúkról.

Sokuknak felnyílik a szeme, amikor megtudja, hogy az orvosi nézetüket tekintve Jehova Tanúi egyáltalán nem olyanok, mint a Christian Scientists csoport [Keresztény Tudósok]. A Tanúk nem »a halálhoz való jogot« gyakorolják, és nem akarnak mártírszerepet felvenni. A vérkérdés nem is szervezeti vélemény, hanem inkább egy szívből jövő személyes meggyőződés. Az ilyen kijelentések kihangsúlyozzák a KÖB-oktató szándékát. Igen, bármilyen meglepőnek tűnik, még az orvosok is taníthatók, és sokat kell tanulniuk a vér nélküli alternatív orvosi módszerekről. Azóta is csak ámulok a kutatás hatáskörén és mélységén, melyről ez az elrendezés gondoskodik, melynek nagy része bizony új a számomra. És a KÖB-oktató szerepe itt nem ér véget. Kiterjed az orvosi adminisztrátorokra, a szociális intézményekre, sőt a jogi és bírói testületek tagjaira is.

A bizottságok különleges erőfeszítéseket tesznek arra, hogy felkutassák azokat az orvosokat, akik együttműködők a Tanúk hitnézetét illetően, hogy felvegyék velük a kapcsolatot és igénybe vegyék a segítségüket. Persze az, ahogy a KÖB munkakapcsolatokat alakít ki a kórházakkal, az egészségügyi dolgozókkal, ügyvédekkel, valamint bírókkal is, messze túlmegy az orvostársadalmon. Talán a legszembeszökőbb üzenet, amit közölni kell, hogy Jehova Tanúi ésszerű emberek, nem pedig fanatikusak, és csupán elfogadható alternatív módszereket keresnek a vér helyett . . . A vér alkalmazásának lényeges veszélyei vannak, és a KÖB bizonyára teljesíti azt a feladatot, hogy napvilágra hozza ezeket a veszélyeket, valamint kihangsúlyozza az orvostársadalom számára a vér és vértermékek lehetséges kockázatait.

Azóta is csak ámulok, hogy a Kórházi Információs Szolgálat és a Watch Tower Society milyen információt adott a KÖB-nek. De ahogy akármelyik szakmunkás tanúsíthatja, gyakorlatilag minden munkát el lehet végezni, ha az ember el van látva a megfelelő szerszámokkal. Bámulatos volt hallani a most életbe léptetett elrendezésekről, melyek azért vannak, hogy gyorsan és hatásosan reagáljunk gyakorlatilag bármilyen orvosi vészhelyzetre. Minden KÖB-tag képzésben részesül arra vonatkozóan, hogyan szerezze meg a lényeges adatokat, hogyan becsülje fel gyorsan az orvosok és kórházak hozzáállását, és hogyan mérje fel helyesen a vészhelyzet mértékét, valamint annak a lehetséges veszélyét, hogy a kórház perhez folyamodik, például bírósági végzést kér a vérátömlesztés alkalmazásához.

Behatóan vizsgáltuk azokat a módokat, ahogy tisztázni lehet a Tanú betegek szükségleteit és igényeit, sőt azt is, hogyan utasítsunk el nem hívő rokonokat, sőt orvosokat, és hogyan vigyük át a beteget más orvosi létesítményekbe, melyek kedvezőbben reagálnak a Tanúk szükségleteire. Hangsúlyt kapott a KÖB médiával való kapcsolata, és irányelveket kaptunk, ismét kiemelve, hogy az első dolog, ami középpontban áll, az, hogy a Tanúk nem minden gyógykezelést utasítanak vissza: csak a vért. Ezt körülbelül ugyanúgy lehet tekinteni, mint amikor egy őszinte katolikus visszautasítja az abortuszt, de nem minden műtétet.

Az összekötő bizottság tagjai képzést kaptak arra vonatkozóan is, hogy hogyan kezeljék mind a kórház, mind az orvosok, sőt időnként a Tanúk részéről felmerülő sok általános kérdést. Ezek közé tartozhatnak olyan kérdések, hogy elfogadhatnak-e immunglobulinokat vagy albuminokat, a cryopraecipitatum használatát vagy olyan orvosi technikákat, mint amilyen a vérhígítás, az extrakorporális keringés, a sejtmentő vagy a művesekezelés.

Nekem nagyon tetszett a jogi szempontokról folytatott lebilincselő beszélgetés, melyek beletartoznak a Tanúk és vallásos hitnézetük védelmére vonatkozó törvények megértésébe és alkalmazásába. Azok a bírósági végzések, melyek alapját képezik annak, hogy megvédjék a Tanúk önrendelkezési jogát, még lebilincselőbbé tették a beszélgetést. Egyesek számára feleslegesnek, sőt szükségtelennek tűnik a Kórházi Összekötő Bizottság munkája; de valójában nélkülözhetetlen a támaszszolgálatnak ez a hálózata. Mindennap látok olyan Tanú betegeket, akik nem járatosak az orvosi miliőben, és talán nem ismernek sok, vér nélküli alternatív orvosi módszert. Azonkívül kevesen lehetnek azok, akik ismerik azoknak az együttműködő orvosoknak a nagyvonalúságát, akikről a bizottságnak tudomása van, illetve azok, akik járatosak a konkrét törvényes jogok és felelősségek terén, melyek mindannyiunkra vonatkoznak, és amelyekkel mindannyian szembetaláljuk magunkat, amikor vér nélküli orvosi kezelést keresünk.

Hadd térjek el a tárgytól egy pillanatra, hogy megdicsérjem a KOISZ erőfeszítéseit. Műtéti beavatkozást végző kardiológus lévén úgy vélem, kevés időnk van arra, hogy elolvassuk azt a rengeteg újságot, amely jelenleg az alszakterületemre vonatkozik, nem beszélve a belgyógyászat még átfogóbb területéről. Lehetetlen feladat lenne átolvasni egy egész halom orvosi irodalmat azokért az utalásokért, melyek talán pontosan megjelölnek néhány nagyon jellegzetes megoldást azokra a problémákra, melyekkel a betegeim vér nélküli kezelése során találkozom. A Társulat ismét a segítségemre sietett abban, hogy gondoskodott egy mágnesről, melynek segítségével kivehetem a tűhöz hasonló időszerű kutatást az orvosi cikkeknek a közmondással élve úgymond szénakazlából.

A Brooklynból érkező folyamatos korszerűsítések arra szolgálnak, hogy lépést tartsak a legújabb fejleményekkel, amelyek hatással lehetnek a praxisomra. Ezek sokkal alaposabbak és erőteljesebbek, mint bármelyik, általam mind ez ideig ismert számítógépszolgálat, amellyel át lehet nézni az újságokat. Természetesen ennek így is kell lennie, ha figyelembe vesszük, hogy mi forog kockán.” (Dr. Stephen E. Pope, San Francisco Bay [Kalifornia, USA] területe kardiológusának elmondása alapján.)

[Kiemelt rész a 20. oldalon]

• Az Egyesült Államokban mintegy 18 000 orvos készséggel együttműködik azáltal, hogy Jehova Tanúi számára gondoskodik vér nélküli gyógymódról. A számadat világviszonylatban 50 000.

• Az Egyesült Államokban 45 egészségügyi központ van, ahol vér nélküli gyógymód és sebészeti programok állnak rendelkezésre. A számadat világviszonylatban 80.