Egy társtalan élet

„EGY eldugott faluban parasztasszony gyermekeként született. Nem itt, hanem egy másik faluban nőtt fel, ahol 30 éves koráig ácsmesterként dolgozott. Ezután három évig vándorprédikátorként élt.

Soha nem írt könyvet. Nem töltött be közhivatalt. Nem volt családja, de még saját háza sem. Nem járt főiskolára. Soha nem járt nagyvárosban. Nem mozdult ki kétszáz kilométernél messzebbre szülőfalujától. Semmi olyat nem tett, ami valakit a megszokott értelemben a nagyság jelzővel kapcsolna össze. Önmagán kívül semmi ajánlólevele nem volt.

Még csak 33 éves volt, amikor a közvélemény teljesen ellene fordult. Barátai cserben hagyták. Végül ellenségei kezébe adták és kirakatpert folytattak le ellene. Utána [kínoszlopra] szegezték két tolvaj társaságában. Amíg haldoklott, kivégzői sorsot vetettek ruhájára, egyetlen földi hagyatékára. És amikor meghalt, egy barátja szánalomból megengedte, hogy az ő sírjába temessék el.

Közben eltelt 1900 év, de még mindig központi helyet foglal el az emberi fajban, és ő az emberi fejlődés vezéralakja. A valaha felvonult összes hadsereg, a valaha felállt összes hajóhad, az összes összeült parlament, az összes valaha uralkodott király, mind együttesen sem gyakoroltak az ember életére oly erőteljes hatást, mint e társtalan élet”a (Jézus Krisztus életének egy névtelen ismertetője).

[Lábjegyzet]